A formák, hangulatok és témák káprázatos tárházában Matthew Roth Esik az eső című versei a vágyat és a katasztrófát elválasztó abszurd és gyengéd határokat kutatják.
A versek beszélői újra és újra felfedezik azt a pillanatot, amikor az irányítás átadja helyét a káosznak, amikor a tudás fénye kialszik, és az embernek a sötétben kell meghoznia a végzetes döntéseket. Roth versei egyszerre humorosak, meghatóak és élesen filozofikusak, és éles szemű őszinteséget ötvöznek lefegyverző képzeletbeli ugrásokkal.
Ezek a versek visszhangoznak, jelenlétük visszhangzik a csend nyomában, amelyet maguk után hagynak.
