Raising Brooklyn: Nannies, Childcare, and Caribbeans Creating Community

Olvasói vélemények

Tamara R. Mose „Raising Brooklyn” című könyve a brooklyni karibi dadák életének mélyreható etnográfiai feltárását kínálja, kiemelve tapasztalataikat, a közösségépítést és a kihívásokat, amelyekkel a háztartási munka és a bevándorlói státusz összefüggésében szembesülnek. A könyv megvizsgálja a dadák és a munkaadók közötti dinamikát, rávilágítva a faji és osztálybeli kérdésekre, valamint a gyermekgondozásban a felügyelet következményeire.

⬤ Mély és bensőséges betekintést nyújt a brooklyni nyugat-indiai dadák életébe és küzdelmeibe.
⬤ Élénk és őszinte írás, amely az olvasót jobban tudatosítja a gyermekgondozási munka összetett dinamikáját.
⬤ Kiemeli a dadák közösségének kialakulását, és tárgyalja aktivizmusukat.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál, amely a személyes tapasztalatokat összekapcsolja a szélesebb körű szociológiai kérdésekkel.

⬤ Egyes kritikusok szerint a minta mérete túl kicsi ahhoz, hogy megbízható következtetéseket lehessen levonni.
⬤ Rámutatnak a szerző lehetséges elfogultságára, különösen a dadák és a külső szemléletmódok ábrázolása tekintetében.
⬤ Megjegyzik, hogy nem fordítanak figyelmet a dajkák által gondozott gyermekek eredményére.
⬤ A néprajzi módszerek megbízhatósága kutatási kontextusban megkérdőjeleződik.

(24 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Sétáljon végig Brooklyn bármelyik közparkján egy hétköznap délután, és minden sarkon fekete nőket fog látni fehér gyerekekkel. Ezek közül a nők közül sokan karibi származásúak, és már régóta a New York-i gazdaság egyik legfontosabb eleme, mivel a fehér közép- és felső középosztálybeli családok számára biztosítanak gyermekgondozást.

A Raising Brooklyn mélyreható betekintést nyújt ezeknek a gyermekgondozóknak a mindennapjaiba, megvizsgálva, hogy milyen fontos szerepet játszanak azokban a családokban, amelyek gyermekeit segítenek felnevelni. Tamara Mose Brown három évet töltött ezekben a brooklyni közösségekben elmerülve: nyilvános parkokban, nyilvános könyvtárakban, és lakótársként élt a munkaadóik között, és a dzsentrifikált Brooklyn közterületeinek meghitt bejárása elmélyíti megértésünket arról, hogy ezek a nők hogyan használják közös életüket arra, hogy leküzdjék a háztartási alkalmazottként a munkanapok során érzett elszigeteltséget. Bár első pillantásra ezek a gyermekgondozók elszigeteltnek és kizsákmányoltnak tűnnek - és ez sokak esetében így is van -, Mose Brown megmutatja, hogy az általuk létrehozott társadalmi terekben való mindennapi interakcióik lehetővé teszik kollektív életük és kulturális identitásuk virágzását.

A Raising Brooklyn bemutatja, hogy ezek a mindennapi interakciók a kulturális megőrzés folyamatos kifejeződését alkotják, mint fegyvert a nehéz munkakörülményekkel szemben, megvizsgálva, hogy ez a folyamat hogyan bontakozik ki a mobiltelefonok, az ételmegosztás és az informális gazdasági rendszerek használatán keresztül. Végső soron a Raising Brooklyn a háztartási alkalmazottak szerveződését egy társadalmi igazságossági mozgalom keretébe helyezi, párbeszédet teremtve azon munkavállalók között, akik nem hisznek abban, hogy a kizsákmányoló munkakörülményeik megváltoznak, és egy olyan szervezet között, amelynek tagjai hisznek abban, hogy a változás a szolidaritás nyilvános megnyilvánulásai révén jöhet létre.