Értékelés:
A „Fan Phenomena: Buffy the Vampire Slayer” című könyv a rajongók körében kedvező fogadtatásra talált a sorozatról és a rajongókról szóló értekezései miatt, bár konkrét hátrányokat nem emeltek ki a kritikákban.
Előnyök:⬤ Alaposan kutatott és éleslátó esszék
⬤ kitér a sorozat eredetére, a karakterekre gyakorolt hatásokra és az online fandomra
⬤ erősen ajánlott a Buffy komoly rajongóinak.
A kritikák nem említenek konkrét hátrányokat.
(4 olvasói vélemény alapján)
Fan Phenomena: Buffy the Vampire Slayer
Kevesen tudták volna előre, hogy Joss Whedon televíziós sorozata, a Buffy, a vámpírvadász milyen tartós szeretetet vált ki. A Whedon által az 1992-es, azonos című játékfilmhez írt forgatókönyvből indult sorozat messze túlszárnyalta a forrásanyagot, és olyan elkötelezett közönséget gyűjtött össze, amely több mint egy évtizeddel azután is hűséges a sorozathoz, hogy az már lekerült a képernyőről. Az okos, vicces és érzelmekre ható elbeszélésmód, a szubverzív és feminista jellemrajzok, valamint a televíziózáshoz mint művészeti formához való egyedi hozzáállás miatt a sorozat hamar kialakította saját, egyedi rajongói közösségét, amely a rajongói fikció, a médiamanipuláció és a performanszok segítségével épített a meglévő narratívákra.
A Fan Phenomena: Buffy the Vampire Slayer című kötet azt vizsgálja, hogy ez a folyamatos rajongás hogyan van internalizálva, ünnepelve és kritizálva. A kultúrakészítőkkel, akadémikusokkal és a részvételi fandom alkotóival készített interjúkat tartalmazó esszék a rajongói élmény személyesebb és közösségi aspektusaiba engednek bepillantást. A kritikus gondolkodók és tudósok esszéi azzal foglalkoznak, hogy a Buffy hogyan inspirálja a rajongás egyéb maradandó műfajainak, a rajongói fikciónak, a kézművességnek, a performansznak, a cosplay-nek és a közös éneklésnek a létrehozását.
A Fan Phenomena: Buffy the Vampire Slayer egy szeretett karakter és világa közérthető, mégis erőteljes vizsgálataként szélesebb körű beszélgetést kezdeményez a kultikus tulajdonságok és a fandom közötti kapcsolatról, valamint arról, hogy ezek kölcsönhatása hogyan hatja át a kulturális tudatosságot, és hogyan járul hozzá a kultúrához az új narratívák, a tudományos élet, a nyelv és a politikai aktivizmus révén. Kevesen tudták volna megjósolni, hogy Joss Whedon televíziós sorozata, a Buffy, a vámpírölő milyen tartós szeretetet vált ki. A Whedon által az 1992-es, azonos című játékfilmhez írt forgatókönyvből indult sorozat messze túlszárnyalta a forrásanyagot, és olyan elkötelezett közönséget gyűjtött, amely több mint egy évtizeddel azután is hűséges a sorozathoz, hogy az már lekerült a képernyőről. Az okos, vicces és érzelmekre ható elbeszélésmód, a szubverzív és feminista jellemrajzok, valamint a televíziózáshoz mint művészeti formához való egyedi hozzáállás miatt a sorozat hamar kialakította saját, egyedi rajongói közösségét, amely a rajongói fikciók, a médiamanipuláció és a performanszok segítségével épített a meglévő narratívákra.
A Fan Phenomena: Buffy the Vampire Slayer című könyv azt vizsgálja, hogy ez a folyamatos rajongás miként van internalizálva, ünnepelve és kritizálva. A kultúrakészítőkkel, akadémikusokkal és a részvételi fandom alkotóival készített interjúkat tartalmazó esszék a rajongói élmény személyesebb és közösségi aspektusaiba engednek bepillantást. A kritikus gondolkodók és tudósok esszéi azzal foglalkoznak, hogy a Buffy hogyan inspirálja a rajongás egyéb maradandó műfajainak, a rajongói fikciónak, a kézművességnek, a performansznak, a cosplay-nek és a közös éneklésnek a létrehozását.
A Fan Phenomena: Buffy the Vampire Slayer egy szeretett karakter és világa közérthető, mégis erőteljes vizsgálataként szélesebb körű beszélgetést kezdeményez a kultikus tulajdonságok és a fandom közötti kapcsolatról, valamint arról, hogy ezek kölcsönhatása hogyan hatja át a kulturális tudatosságot, és hogyan járul hozzá a kultúrához az új narratívák, a tudományos élet, a nyelv és a politikai aktivizmus révén. Kevesen tudták volna megjósolni, hogy Joss Whedon televíziós sorozata, a Buffy, a vámpírölő milyen tartós szeretetet vált ki. A Whedon által az 1992-es, azonos című játékfilmhez írt forgatókönyvből indult sorozat messze túlszárnyalta a forrásanyagot, és olyan elkötelezett közönséget gyűjtött, amely több mint egy évtizeddel azután is hűséges a sorozathoz, hogy az már lekerült a képernyőről. Az okos, vicces és érzelmekre ható elbeszélésmód, a szubverzív és feminista jellemrajzok, valamint a televíziózáshoz mint művészeti formához való egyedi hozzáállás miatt a sorozat hamar kialakította saját, egyedi rajongói közösségét, amely a rajongói fikciók, a médiamanipuláció és a performanszok segítségével épített a meglévő narratívákra.
A Fan Phenomena: Buffy the Vampire Slayer című kötet azt vizsgálja, hogy ez a folyamatos rajongás hogyan van internalizálva, ünnepelve és kritizálva. A kultúrateremtőkkel készített interjúkkal, a.