Rajzolj, hogy láss! Az építészeti tervezés kognitív története

Olvasói vélemények

Mark Hewitt könyve új szemléletet mutat be az építészettörténetről, olyan megközelítés mellett érvelve, amely a megtestesült megismerést és a rajz szerepét hangsúlyozza az elme és a test összekapcsolásában a tervezési folyamatban. Kritizálja a modern technológiára való támaszkodást az építészetben, és igyekszik áthidalni a múlt és a jelen közötti történelmi szakadékot. A szerző ezt a könyvet építészeknek, tervezőknek és oktatóknak ajánlja, különösen az építészeti oktatásban.

⬤ Innovatív szemlélet az építészettörténetről
⬤ Hangsúlyozza a megtestesült megismerést és a rajzolás fontosságát
⬤ Összekapcsolja a múlt és a jelen építészeti gyakorlatát
⬤ A modern technológia építészetre gyakorolt hatásának kritikája
⬤ Értékes építészek, tervezők és oktatók számára.

Talán nem tetszik azoknak, akik a hagyományos történeti megközelítéseket részesítik előnyben; Egyes olvasók a modern technológia kritikáját túlságosan keménynek találhatják.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Draw in Order to See: A Cognitive History of Architectural Design

Könyv tartalma:

A Draw In Order to See az első olyan könyv, amely a kognitív tudomány és a megtestesült megismerés legújabb kutatásai alapján vizsgálja az építészeti tervezés történetét.

A vizuális észlelés, a kognitív tudomány, a tervezői gondolkodás és az építészcsoportok által a gyakorlatuk során használt felfogásmódok alapozójával kezdve Mark Alan Hewitt egy 12 000 éves időszakot vizsgál át, hogy konkrét információkat találjon a Homo sapiens által az épületeik és élőhelyeik megalkotásához használt kognitív sémákról. Az így kapott történet ezeket a gondolkodási módokat három nagy kognitív ívre osztja fel: a kézművesség, az ábrázolás és az összeszerelés, meghatározott időbeli keretek között.

Elemzése Merlin Donald tézisét veszi kölcsön a mimetikus és szimbolikus megismerésről, mint a modern elme kialakulásában döntő fontosságúakról, továbbá az építészethez való viszonyuk tisztázása érdekében felhasználja az enactment és a megtestesülés elméleteit. Az egyes fejezetek az ábrázolás megjelenését a reneszánszban, az építészek képzését a modern korban, a barokk illuzionizmust és szcenográfiát, a művészi műveltség összeomlását a felvilágosodás idején, valamint a modellekkel, a montázzsal és a mozgás illúziójával való modern kísérleteket tárgyalják. A szerző a kortárs formatervezés és oktatás kritikájával zárul, és a megtestesült formatervezést a válságban lévő szakma erősítőjeként népszerűsíti, amely az éghajlatváltozás, az energiahiány, az egyenlőtlenségek és a következő évtizedekben több mint hétmilliárd fős népesség lakhatásának kihívásaival néz szembe.

Ez az úttörő és értékes tanulmány világos képet nyújt két olyan kapcsolódó terület jelenlegi kutatásáról, amelyeket eddig még nem hasonlítottak össze, és felvázolja a jövőbeli kutatások stratégiáját. A terjedelmes bibliográfia naprakész referenciát kínál az olvasóknak mind a szöveg mögött álló tudományról, mind az építészettörténetről.