Rasa Theory in Shakespearian Tragedies
Ez a könyv egyedülálló keleti perspektívával gazdagítja a Shakespeare-kritika egyre bővülő korpuszát. A Rasa ősi szanszkrit elméletét - az esztéta érzelmi reakcióját az előadóművészetre - részletesen kifejtve és Shakespeare tragikus remekműveire alkalmazva.
Bharata, aki a Rasa-ról a Natyasastrában írt, részletes irányelveket dolgozott ki az érzelmek szerzőtől a színészhez, majd a közönséghez való közvetítésére, ami egy fenséges esztétikai élményben csúcsosodik ki. Bár Bharata kronológiailag ugyanolyan régi, mint Arisztotelész, tematikailag az ő gondolatai ma is ugyanolyan aktuálisak, mint Arisztotelészé, és gyakran visszhangozzák a görög mester gondolatait. Az érzelmek művészetben való kommunikációjáról szóló, kultúrákon átívelő tanulmány megállapítja, hogy az érzelmek egyetemesek, és kommunikációjuk minden éghajlaton hasonló mintákat követ.
A Rasa-elméletet ma már a modern médiára, például a filmre is alkalmazzák, és helyet kapott a közönségközpontú kommunikációs elméletek között. Ez a kötet a párhuzamok és eltérési pontok feltárásával bővíti a kelet-nyugati párbeszédet az esztétikai elméletben, és esztétát és kritikust egyaránt gyönyörködtet.
