Reaching Forever

Olvasói vélemények

Philip Kolin „Reaching Forever” című versgyűjteménye a személyes és spirituális utazások témáit, a marginalizált egyének küzdelmeit és a természet szépségét boncolgatja az ökopoétika segítségével. A versek bibliai utalásokat és karaktereket tartalmaznak, kortárs, mégis mélyreható kommentárt nyújtva az életről, a szenvedésről, a reményről és a spiritualitásról.

A gyűjteményt gyönyörű nyelvezete és meditatív hangvétele miatt dicsérik, és sok kritikus méltatja Kolin képességét, hogy a bibliai képeket és a kortárs témákat egybe tudja szőni. A kötetet „jelentős költői teljesítményként” jellemzik, amely egyszerre rezonál a mély témákra és a természeti világ szépségére. A könyv értelmes szakaszokra osztott szerkezete segít végigvezetni az olvasót az utazáson.

Egyes olvasók számára a témák mélysége és összetettsége nyomasztó lehet, különösen akkor, ha az egyszerűbb költészetet kedvelik. A keresztény témák és a bibliai utalások hangsúlyozása nem minden olvasó számára jelenthet rezonanciát, ami potenciálisan korlátozza a könyv vonzerejét a szélesebb közönség számára.

(5 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Reaching Forever Philip C. Kolin kilencedik verseskötete, a hatodik, amely teljes egészében a spirituális költészetre összpontosít. Akárcsak a költő legutóbbi könyve, a Benedict's Daughter: Poems (2017) című kötethez hasonlóan az új gyűjtemény versei is a Szentírásban horgonyoznak le. A főbb keresztény témák - juhok, víz, Isten nevei, eszkatológia - szerint szerveződve a Mindörökké elérés tele van szentírási példázatokkal, szimbólumokkal és képekkel, beállításokkal, utalásokkal és beszélőkkel Istentől kezdve a bibliai szereplőkön át a kortárs alakokig. A Poiema-sorozatnak megfelelően ezek a versek megnyitják a hit ""ablakát"". De nem egyszerű katekézisek. Inkább ""átugranak a párkányon"", hogy D. S. Martint idézzem, új utakat kínálnak a Szentírás szemléléséhez és a mai világra való alkalmazásához - hogy a szentet a mindennapokban lássuk meg. A Reaching Forever kétségtelenül legjellegzetesebb vonása a kortárs világban játszódó, de a Biblián keresztül kontextusba helyezett versek nagy száma. Például a többnejű samáriai asszonyról szóló vers egy nagyvárosi hajléktalan asszonyról szóló verssel párosul, akinek szintén sok férje és gyermeke volt. Egy hosszú litániás verset Isten megjelenéseiről a Szentírásban egy olyan követ, amely a catadores-ről (szemétszedőkről) szól, akik dübörgést hallanak a mocsok alatt, és azon tűnődnek, vajon mit mond Isten hangja.

A kánai gazdagságról szóló rövid vers egy spirituális lírai költeménybe torkollik, amely a szerzetesekről szól, akik az adományozók fillérjeit a szegényeknek szánt kenyérré változtatják. ""A Reaching Forever széleskörű lírai, midrás és elbeszélésgyűjteményéből - karakterek az utcáról, a Bibliából, a természetből - Philip C. Kolin víz alakjával kezdem, mert régóta tanítványa vagyok a víz spirituális leckéinek. De az ő Folyója és Öble csodálatosan idegen számomra, szent misztériumok őrzőivé változott. A nyitó vers, a "Keresztség" kijelenti, hogy a művész "vásznát/el kell meríteni/ hogy lássuk", ez a paradoxon megerősíti a Teremtő látásmódját az emberi világ "valóságos" dolgai felett. Később a "Folyami temetés" című verset egy erőteljes diaszpóra zárja: "De az elsüllyedt bűnök folyton visszatérnek a partra;/a folyó minden éjjel visszahozza a halottak maradványait". Ami nem Istentől való, és ami nem volt helyes kapcsolatban Istennel, az nem fogja élvezni Isten paradox gnózisát. Kísért a "merült" szó, az "alámerülés", amely egyszerre jelenti a rejtettséget és a kinyilatkoztatást. Ha, mint a "Legyen földjük" című versben, a sírköveket nem lehet elolvasni, "mert senki sem találja meg őket", hogyan nyerhetünk beavatást ezekbe a misztériumokba? A gyűjtemény végén található "Lágy szitálás" egyik gyönyörű szakasza előre jelzi: A mi elmúlásunk egy lágy szitálásnak volt szánva, mint egy bárka, amelynek lyukai minden egyes szivárgó eső után visszatérnek a földbe.

És az "Amikor Isten megérkezik"-ben azt halljuk, hogy "rájössz, hogy már nem kell/nem kell viselned/nem kell többé a testedet". Rejtélyes, paradox címétől kezdve az egyesítő hangvételig a Mindörökké elérés egy megindító, tágas meditáció a 'már', mint a 'még nem' felett.""" --Martha Serpas, a Diener szerzője ""Philip C. Kolin, miközben a huszadik századi, az Egyesült Államok déli részének Krisztus-költészetének hagyományán belül ír, olyan verseket ad nekünk, amelyek segítenek meghallani 'Isten hangját' a huszonegyedik században. Flannery O'Connor olvasóit emlékeztetni kellett arra, hogy még a szökött fegyencek is lehetnek a kegyelem eszközei. A mi korunkat emlékeztetni kell arra, hogy a papok is azok lehetnek. A bencés szerzetesek "Isten kegyelmi pékjei", akik kenyereket szállítanak "átmeneti házakba, menedékházakba, idősek otthonába, börtönökbe". P. Derivaux a Parchman büntetés-végrehajtási intézetben szolgál a bebörtönzötteknek, akik 'csíkos habitust viselnek / Jézus nevének sóhajtására'. A New Orleans-i Szentlélek-templom nyugalmazott lelkésze "úgy néz ki, ahogyan / azt hiszem, Isten szeretné, hogy nézzen ki" egy barátja temetésén. Kolin azonban apokaliptikus reménykedésében a legkevésbé sem szentimentális. A kötetet, mint a 'sötétroux gumbót' farkasok, madárijesztők, kígyótetoválások, fekete fiúk az Ohio folyóban fűszerezik, még jobban megdöbbentve minket Kolin hitétől, hogy elérhetnénk, az 'arr.