Reference Without Referents
A referencia a nyelvfilozófia központi témája, és a nyelv és a világ kapcsolatáról szóló viták középpontjában áll. R. M. Sainsbury a fogalom új megközelítését vázolja fel, amely a szemantikaelmélet néhány régóta tartó vitájának lezárását ígéri.
Az utaló kifejezéseknek egyetlen kategóriája van, amelyek mindegyike lényegében ugyanolyan szemantikai kezelést érdemel. Ebbe a kategóriába tartoznak az egyes és többes számú utaló kifejezések ("Arisztotelész", "A plejádok"), az összetett és nem összetett utaló kifejezések ("Az USA elnöke 1970-ben", "Nixon"), valamint az üres és nem üres utaló kifejezések ("Vulkán", "Neptunusz"). A referáló kifejezéseket szemantikailag inkább egy referenciális feltétellel kell leírni, mintsem hogy referenssel társuljanak. E tézisek mellett érvelve Sainsbury könyve azt ígéri, hogy véget vet a millianista és a deskriptivista nézetek közötti eredménytelen oszcillációnak. A millianista nézetek ragaszkodnak ahhoz, hogy minden névnek van referense, és nehezen tudnak jó magyarázatot adni olyan nevekről, amelyeknek látszólag nincs referensük, vagy legalábbis nem ismert, hogy van, mint például a tévedésből bevezetett nevek ("Vulcan"), azok, amelyeknél vitatott, hogy van-e viselőjük ("Patandzsali"), és a fikcióban használt nevek. A deskriptivista elméletek megkövetelik, hogy minden névhez valamilyen információhalmaz társuljon. Ezek az elméletek szembemennek azzal a ténnyel, hogy a nevek éppen azért hasznosak, mert a beszélők és a hallgatók között gyakran nincs átfedés az információk között. Az alternatív álláspont, amely mellett a könyv érvel, határozottan nem deskriptivista, bár ez sem követel meg referenst.
Sokkal tágabb értelemben lehet megnézni, hogy melyek azok a kifejezések, amelyek utaló kifejezések: nem csak a demonstratívan használt nevek és névmások, hanem néhány összetett kifejezés és a névmások néhány anaforikus használata is.
Sainsbury megközelítése összhangba hozza a referenciát az igazsággal: senki sem gondolná, hogy egy szemantikai elméletnek egy mondatot igazságértékkel kellene társítania, de általánosan elfogadott nézet, hogy egy szemantikai elméletnek egy igazságfeltételhez kellene társítania egy mondatot, egy olyan feltételhez, amelynek a világ egy tetszőleges állapotának meg kellene felelnie ahhoz, hogy a mondat igaz legyen. A helyes analógia az, hogy egy szemantikai elméletnek egy utaló kifejezést egy referenciafeltételhez kell társítania, egy olyan feltételhez, amelyet egy tetszőleges tárgynak kell teljesítenie ahhoz, hogy a kifejezés referensévé váljon.
Sainsbury könyve világos és közérthető, minimális szakszerűséggel megírt, hasznos történeti áttekintést is tartalmaz. Érdekes lesz a logikával, elmével és metafizikával foglalkozók számára, valamint alapvető olvasmány a nyelvfilozófusok számára.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)