A reformáció emléke a kora újkorban a protestáns felekezetek identitásának forrása volt.
A memoria mintegy az emlékezet íve volt, amely a lutheránus és református felekezeteket összekötötte a kezdetekkel. Ez magában foglalhatott tájképeket, építészeti alkotásokat, műtárgyakat, érméket, érméket, kéziratokat, régi nyomtatványokat, zenét és még sok mást.
A kötet esszéi részletesen megvizsgálják, hogy milyenek voltak a reformációra való emlékezés terei és stratégiái. Neves tudósok elemzik az emlékezés különböző kifejezési formáit, kontextuálisan értelmezik őket, és interdiszciplináris profilt adnak nekik. Ezáltal rekonstruálhatóvá válik a reformáció emlékezetkultúrájának története a 16.
századtól a 18. századig, ami különösen az Ernesztin hercegek kora újkori lutheránus területein válik világossá.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)