A kormányzati szervezetek egészét tekintve a bangladesi kerületi közigazgatási szervek a legnagyobbak és legrégebbiek a terepen.
Ez egyrészt a központi kormányzatot képviseli, másrészt koordinál a többi regionális kormányzat és a területi közigazgatásban dolgozó nem kormányzati szervezetek között. Néhány felügyelő személyzetet leszámítva ezek a kerületi közigazgatások nagyszámú, nem főállású támogató személyzettel foglalkoznak és dolgoznak, akik a DA teljes humánerőforrásának több mint 90 százalékát teszik ki, de sajnos alig van kutatás vagy reformkezdeményezés ezen hatalmas humánerőforrás fejlesztésére, ami hozzájárulhatna a jobb szolgáltatásnyújtáshoz és egy erős helyszíni bürokrácia kialakításához.
Ez a tanulmány foglalkozik a kérdéssel, feltárva a humánerőforrás-gazdálkodással, a humánerőforrás-fejlesztéssel és a képzéssel kapcsolatos szakirodalmat, és kvalitatív kutatási módszertant alkalmazva olyan eszközökkel, mint a fókuszcsoportos beszélgetés, interjú az érdekelt felek véleményének összegyűjtése érdekében, és néhány szakpolitikai javaslatot javasol a kormány számára a szakpolitika végrehajtására vonatkozó ütemtervvel együtt.