Refuge Must Be Given: Eleanor Roosevelt, a zsidó sors és Izrael megalapítása

Olvasói vélemények

John Sears „Refuge Must Be Given” (Menedéket kell adni) című könyve átfogó és magával ragadó módon tárja fel Eleanor Roosevelt zsidó menekültekért és Izrael megalapításáért tett erőfeszítéseit, egyszerre nyújt történelmi beszámolót és személyes portrét a történelem kritikus időszakában tett erőfeszítéseiről. Az elbeszélés alapos kutatásokon alapul, és árnyalt képet ad Roosevelt szerepvállalásának összetettségéről, kihívásairól és a politikai dinamikáról.

⬤ Eleanor Roosevelt zsidó menekültekért tett erőfeszítéseinek jól kutatott és részletes feltárása.
⬤ Magával ragadó és olvasmányos a laikus közönség számára, ugyanakkor elég tudományos a tudósok számára.
⬤ Történelmi kontextus és személyes történetek, amelyek az összetett társadalmi-politikai kérdéseket hozzáférhetővé és átélhetővé teszik.
⬤ Elismeri Roosevelt eredményeit és hiányosságait egyaránt, kiegyensúlyozott képet nyújt.
⬤ Megvilágítja Roosevelt fejlődését és humanitárius hatását.

⬤ Néhány olvasó számára a könyv első fele lassabb lehet, mivel a tények felsorolására összpontosít.
⬤ Roosevelt politikai óvatossága és annak következményei csalódást okozhatnak azoknak, akik határozottabb kiállást várnak.
⬤ A könyv nem foglalkozik teljes mértékben a lakóhelyüket elhagyni kényszerült palesztinok nézőpontjával, ami jelentős hiányosságnak tekinthető.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Refuge Must Be Given: Eleanor Roosevelt, the Jewish Plight, and the Founding of Israel

Könyv tartalma:

A Refuge Must Be Given részletesen bemutatja Eleanor Roosevelt fejlődését, aki a zsidókról negatív benyomásokat tápláló személyből Izrael vezető nem-zsidó bajnokává vált az Egyesült Államokban. A könyv először tárja fel Roosevelt és a kvéker vezető Clarence Pickett közötti partnerségét annak érdekében, hogy több menekültet engedjenek be az Egyesült Államokba, valamint kapcsolatát Sumner Welles külügyminiszter-helyettessel, aki szimpatizált a náci üldöztetés áldozataival, mégis védelmezte a vízumeljárást, amely mind a zsidó, mind a nem zsidó menekülteket cserbenhagyta.

A háború után, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe delegált amerikai küldöttség tagjaként Eleanor Roosevelt lassan arra a következtetésre jutott, hogy Palesztina felosztása az egyetlen megoldás mind az európai menekülttáborokban élő zsidók, mind az arabok és a zsidók közötti konfliktusra. Amikor Izrael állammá vált, mélyen bekapcsolódott a Youth Aliyah és az amerikai szponzor, a Hadassah munkájának támogatásába, amely zsidó menekült gyerekeket hozott Izraelbe, és arra nevelte őket, hogy produktív állampolgárokká váljanak. Izrael iránti elkötelezettsége tükrözi az oktatásról, az állampolgárságról és a közösségépítésről vallott legmélyebb meggyőződését.

Izrael eredményei iránti izgatottsága és kulturális elfogultságai azonban elvakították őt Izrael alapításának az arabokra gyakorolt hatásaival szemben. Négyszer látogatott el az új nemzetbe, és az Izraelért való kiállás meleg köteléket teremtett nemcsak közte és Izrael népe, hanem közte és az amerikai zsidó közösség között is.