Ellentétben azokkal az emberekkel, akik új lehetőségek keresése miatt vándorolnak el, a menekültek kénytelenek elhagyni hazájukat. Általában etnikai hovatartozásuk, vallásuk vagy politikai meggyőződésük miatt menekülnek háború és üldöztetés elől.
1840 óta Új-Zéland több ezer embernek adott menedéket Európából, Dél-Amerikából, Ázsiából, a Közel-Keletről és Afrikából. A Refuge New Zealand történelmi kontextusban vizsgálja Új-Zéland menekültekre és menedékkérőkre adott válaszait. Milyen csoportokat és kategóriákat választottunk, és miért? Kik maradtak ki és miért? Hogyan változott a menekültek bevándorlását szabályozó közpolitika az idők során? Új-Zéland menekültekre és menedékkérőkre adott válaszának a könyvben vizsgált aspektusai a következők: a menekült-települők gondos kiválasztása annak biztosítása érdekében, hogy „beilleszkedjenek”; a „hozzánk hasonló emberek” előnyben részesítése és az úgynevezett „fajidegenek” kizárása; a gyermekek, különösen az árvák iránti vágy; a menekülteket befogadók növekvő sokféleségére adott válaszok; a humanitárius, gazdasági és politikai megfontolások közötti egyensúly; valamint a maorik menekült-szerű helyzete.
Amint a könyvből az is kiderül, nem csak a tengerentúlról érkező menekültek és menedékkérők voltak az ország egyetlen menekültjei. A háború, a földelkobzások és az európai letelepedés a maorikat a XIX.
században és a XX. század elején menekültté tette, a kitelepítés és a föld elvesztése pedig hozzájárult a maorik későbbi társadalmi és gazdasági nélkülözéséhez.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)