Régészeti konzerválás polimerekkel - gyakorlati alkalmazások a szerves leletek stabilizálásához

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Archaeological Conservation Using Polymers - Practical Applications for Organic Artifact Stabilization

Könyv tartalma:

Az évek során a régészek számos technikát fejlesztettek ki a történelmi leleteknek a jövő nemzedékek számára történő megőrzésére. E technikákkal együtt a kutatók egy sor etikai elvet is kidolgoztak az anyagok olyan módon történő kezelésére, amely lehetővé teszi, hogy azokat ne csak a jelenben lehessen megfigyelni és elemezni, hanem a jövőben is újra tanulmányozni. Az eddig alkalmazott konzerválási technikák azonban csak korlátozott élettartamot biztosítottak a műtárgyaknak, és bizonyos esetekben nem működnek jól a vízzel elapadt anyagokkal. Az elmúlt néhány évben a régészeti kémia és a hosszú élettartam vizsgálatával kapcsolatos aggályok központi kérdéssé váltak a konzerválási kezelési stratégiák kidolgozásában. Ez a probléma különösen akuttá vált, amikor a Texas A&M Nautical Archaeology Program tagjait felkérték, hogy konzerválják a La Belle, a La Salle elsüllyedt hajójának leleteit, amelyet az 1990-es években Texas partjainál ásott ki a Texas Historical Commission. „Az iszapba temetve, amely több mint három évszázadra elzárta a pusztulástól” - mondta C.

Wayne Smith írja bevezetőjében: „a vízzel elázott hajótest és a több százezer törékeny lelet, köztük az egyik szerencsétlenül járt tengerész koponyájában lévő agyvelő, új konzerválási technológiák nélkül hiábavaló konzerválási erőfeszítéseket jelentett volna”. A Dow Corning Corporationnel, a Texas A&M régészeti konzerválási kutatólaboratóriumával (APRL) és a konzerválási kutatólaboratóriummal (CRL) együttműködve Smith és kollégái az A&M hajózási régészeti programjában olyan vegyszerek és technikák kifejlesztését tűzték ki célul, amelyek sikeres és megfizethető kezelési stratégiákat biztosítanak a szerves anyagok számára. A kifejlesztett eljárások és anyagok úttörő leírásában Smith ezeket a technikákat olyan módon magyarázza el, amely lehetővé teszi a múzeumok és történelmi társaságok számára, hogy stabilabb műtárgyakat konzerváljanak az utazó kiállítások és interaktív bemutatók számára, és lehetővé teszi a kutatók számára, hogy az új felfedezéseket fontos információk feláldozása nélkül konzerválják. A polimerpótló (passziváló polimer) technológiák által kínált előnyökön túl Smith egy olyan fogalmat is figyelembe vesz, amellyel a konzerválásban ritkán foglalkoznak: a művészetet. A berendezések, a relatív páratartalom, a laboratóriumi elrendezés, a tervezett eredmények és a szakértelem szintjének eltérései mind befolyásolják a kutatók azon képességét, hogy konzisztens és esztétikailag megfelelő mintákat kapjanak, és hajlandóságot igényelnek a kezelési paraméterek és a polimerek kombinációinak felfedezésére.

Smith hatékony elrendezést ír elő a kisméretű szerves leletek mindennapi konzerválásához, majd megvizsgál néhány mechanikai technikát, amelyeket a tengeri és szárazföldi lelőhelyekről származó különböző szerves anyagok feldolgozására használnak. Végül olyan új eszközök és technológiák feltárásával zárja, amelyek segíthetnek a restaurátoroknak a hatékonyabb konzerválási stratégiák kidolgozásában, beleértve a CT-felvételeket és a számítógépes tervezéssel készült képeket, valamint a sztereolitográfiát. Minden régész, konzervátor és muzeológus, aki romlandó leletekkel dolgozik, hasznát fogja venni ezen új eljárások gondos kifejtésének, és azok, akik ezek közül néhányat vagy mindegyiket be kívánják építeni, megtalálják a lépésről-lépésre történő útmutatást.