Értékelés:
A könyv részletes és tényszerű beszámolót nyújt a japán erők által a második világháború alatt elkövetett atrocitásokról, és kritikus betekintést nyújt a történelem egy gyakran figyelmen kívül hagyott aspektusába. A könyv jól megalapozott, és egy olyan japán szerző írta, aki kemény témákkal foglalkozik, de magas az ára, és egyes olvasók számára érzelmileg megterhelő lehet.
Előnyök:A japán háborús bűnök alapos és tényszerű ismertetése, jól kutatott és megírt, fontos történelmi betekintést nyújt, betölti a második világháborús atrocitásokról való tudás kritikus hiányosságát, szerzője egy japán személy, akinek személyes érdeke fűződik a témához.
Hátrányok:Magas ár (43 $ a papírkötésért), nincs kérdezz-felelek rész, az érzelmileg felkavaró tartalom egyes olvasók számára túl sok lehet.
(6 olvasói vélemény alapján)
Hidden Horrors: Japanese War Crimes in World War II
Ez a mérföldkőnek számító könyv a második világháború alatt elkövetett, kevéssé ismert japán kegyetlenkedéseket dokumentálja. Yuki Tanaka még mindig figyelemre méltóan eredeti és jelentős esettanulmányai között szerepel a kannibalizmus, a hadifoglyok lemészárlása és éheztetése, a nem harcoló katonák megerőszakolása, kényszerített prostitúciója és meggyilkolása, valamint a biológiai hadviselési kísérletek.
A szerző leírja, hogyan fogyasztották el a kétségbeesett japán katonák saját, a harcokban elesett bajtársaik, valamint ausztrálok, pakisztániak és indiaiak húsát. Nyomon követi hatvanöt hajótörést szenvedett ausztrál ápolónő és brit katona sorsát, akiket fogvatartóik lelőttek vagy halálra késeltek. További harminckét ápolónőt fogságba ejtettek és Szumátrára küldtek, hogy "vigasztaló nők" - japán katonák szexuális rabszolgái - legyenek.
Tanaka elmeséli, hogyan mészároltak le több ezer ausztrál és brit hadifoglyot 1945-ben a hírhedt sandakani táborban a borneói dzsungelben, míg a túlélőket egy 160 mérföldes, gyötrelmes menetelésre kényszerítették, amelyen mindenkit, aki kiesett a sorból, azonnal lelőttek. Ez az új kiadás egy erőteljes fejezetet is tartalmaz Nauru szigetéről, ahol harminckilenc leprás beteget öltek meg, és több ezer nauróit bántalmaztak és kényszerítettek arra, hogy elhagyja otthonát.
Anélkül, hogy tagadná az egyéni és nemzeti felelősséget, a szerző az egyes atrocitásokat tágabb társadalmi, pszichológiai és intézményi környezetükben vizsgálja, és a japánok háború alatti viselkedését a háborúban lévő emberek dehumanizálódásának tágabb összefüggésébe helyezi. Jelentősen átdolgozott konklúziójában Tanaka jelentős új értelmezésekkel magyarázza, hogy miért voltak a japán császári erők ilyen brutálisak, és nyomon követi azokat a történelmi folyamatokat, amelyek ilyen egyedülálló katonai struktúrát és ideológiát hoztak létre.
Végül azt vizsgálja, hogy miért hiányzott és hiányzik még mindig a japánok körében a háborús atrocitásokért viselt kollektív felelősségük erős tudatosítása.
