Rekviem a valóságért: Kritikus faji teokraták és a társadalmi igazságosság disztópiája

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Requiem for Reality: Critical Race Theocrats and Social Justice Dystopia

Könyv tartalma:

A kritikai fajelmélet, mint a legtöbb ideológia előtte, egy földi paradicsomot ígér, amely a szüntelen forradalomra épül, de ahelyett, hogy beváltaná ezt az ígéretet, egy földi poklot hoz létre, amely a modern élet belső nihilizmusát visszhangozza. A kortárs társadalmi igazságossági mozgalmak, akárcsak a progresszivizmus, a New Deal és a polgárháború utáni déli demokraták, a nyugati embereket rabszolgasorba taszítják, ahelyett, hogy beváltanák a korlátlan szabadság ígéretét.

A Requiem for Reality korunk egyre szélesedő ingamozgására reagál. Ezek a fejlemények felemésztik és felhergelik a nemzetet. Ezek az elmozdulások zavarba ejtő állítások összességét kínálják, amelyek azon a feltételezésen alapulnak, hogy a faj és az emberi identitás más formái magyarázzák az egyenlőtlenség és az egyenlőtlenség minden formáját. Az ilyen állításokkal szemben döntő fontosságú, hogy különbséget tegyünk a fejlődési narratíva és az etnikai egyenlőtlenségek magyarázatát szolgáló előítélet-narratíva között. A fejlődési narratíva olyan adatokon alapul, amelyek gyakran nemkívánatos tényeket szolgáltatnak. A tények azt mutatják, hogy az ázsiai amerikaiak, valamint a nyugat-indiai feketék gyakran jobban teljesítenek, mint a fehér amerikaiak az iskolázottság, az egy főre jutó jövedelem és a bűnözési ráta tekintetében. A szíriai, koreai, indonéziai, tajvani és filippínó amerikaiaknak a fehéreknél lényegesen magasabb a háztartások átlagjövedelme, magasabbak a teszteredményeik, alacsonyabb a bebörtönzési arányuk és hosszabb a várható élettartamuk. Az ilyen tényekről tudomást sem véve, az elfogultságról szóló narratíva ezzel szemben a "fehér kiváltság" tézisére alapoz, amely azt sugallja, hogy csak a faj számít. Az ideológia mérgező gödréből előbukkanó elfogultsági narratíva azt a rasszista állítást hangsúlyozza, hogy az afroamerikaiak az egyetlen olyan etnikai csoport a világon, amely nem tud sikert elérni az ideálisnál rosszabb körülmények között.

A fontos tényektől elszakadva ez az elbeszélés gyakran abszolút neopogány bizonyosságokkal helyettesíti az igazság és a valóság hétköznapi fogalmait, amelyek egy képzeletbeli világból származnak. Mint ilyen, a "fehér kiváltság" tézis ahelyett, hogy javítaná az afroamerikaiak és mások körülményeit, inkább egy utópisztikus álmot kínál, amely azzal fenyeget, hogy nemzeti rémálommá válik. Az utópia sürgető keresése olyan tendenciákat tükröz, amelyek nagyrészt antropológiai, szociológiai és inkább spirituális, mint politikai jellegűek. Ezekre a fejleményekre való válaszadás, amelyek a nemi és transznemű kategóriákon belül áldozattá válási igényeket támasztanak, többre lesz szükség, mint érvelésre, racionális elemzésre, felsőbbrendű logikára vagy akár egy akasztóbíró beiktatására. Bátorságra lesz szükség, mert ellenkező esetben Mao elnök előrejelzése, miszerint nagy rendetlenség van az ég alatt, és a helyzet kiváló, itt is valóra válhat, ahogyan az már valóra vált Kína esetében is.