Relevancia 2e

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a könyv mélyreható hozzájárulását a pragmatika tanulmányozásához, különösen a relevanciaelméleten alapuló kognitív kommunikációs megközelítését. Míg egyes olvasók lebilincselőnek és tanulságosnak találják, mások frusztrációt fejeznek ki a kézbesítési kérdésekkel kapcsolatban, és aggályokat fogalmaznak meg az elmélet társadalmi megfontolások vélt hiánya miatt.

⬤ Jelentős kognitív perspektívát kínál a pragmatikához, fokozva a nyelvi értelmezés megértését.
⬤ Magával ragadó írásmód, amely fenntartja az olvasók érdeklődését, még a témában kevésbé járatosakét is.
⬤ Izgalmat kelt a pragmatika további tanulmányozására.
⬤ A nyelvészeten túli különböző területek, például a nyelvelsajátítás és a médiakutatás számára is gazdag következményekkel jár.

⬤ Szállítási problémákról számoltak be, egy felhasználó szerint a könyvet soha nem kapták meg.
⬤ Néhányan zavarosnak találják a könyvben a relevancia megértését, különösen az aszociális implikációkat illetően.
⬤ Kritika, hogy a modellből hiányoznak a társadalmi elemek, és nem veszi megfelelően figyelembe a kommunikáció kulturális és kontextuális tényezőit.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Relevance 2e

Könyv tartalma:

Az először 1986-ban megjelent Relevance című könyvet a Times Higher Educational Supplement az évtized egyik legfontosabb és legbefolyásosabb könyvének nevezte. Ez az átdolgozott kiadás új előszót tartalmaz, amely felvázolja a relevanciaelmélet 1986 óta bekövetkezett fejlődését, tárgyalja az elméletet ért komolyabb kritikákat, és felvázolja a lehetséges felülvizsgálatokat vagy bővítéseket.

A könyv a kognitív tudomány egységes elméletének megalapozását tűzi ki célul. A szerzők azt állítják, hogy az emberi megismerésnek van egy célja: csak azokra az információkra figyelünk, amelyek relevánsnak tűnnek számunkra. Kommunikálni annyit jelent, mint igényt tartani valaki figyelmére, és ezáltal azt feltételezni, hogy a közölt információ releváns. Így egyetlen tulajdonságot - a relevanciát - tekintik az emberi kommunikáció és megismerés kulcsának.

A könyv második fontos jellemzője az érvelés vizsgálatának megközelítése. Megvilágítja a háttér- vagy kontextuális információk szerepét a spontán következtetésben, és megmutatja, hogy a nem-demonstratív következtetési folyamatok gyümölcsözően elemezhetők a megfelelően korlátozott találgatás egy formájaként. Közvetlenül megkérdőjelezi azokat a közelmúltbeli állításokat, amelyek szerint az emberi központi gondolkodási folyamatok valószínűleg még jó ideig rejtélyesek maradnak.

Harmadszor, a szerzők új betekintést nyújtanak a nyelv és az irodalom világába, radikálisan felülvizsgálva a verbális megértés természetéről és céljairól, és különösen a metaforáról, az iróniáról, a stílusról, a beszédaktusokról, a feltételezésről és az implikatúráról alkotott jelenlegi nézeteket.