Az 1950-es években szociálpszichológusok egy csoportja beszivárgott egy világvége-szektába - egy olyan vallási csoportba, amely hitt a világ végének eljövetelében -, és azt tanulmányozta, hogy a tagok hogyan tartották fenn hitüket, amikor a jóslat kudarcot vallott.
Miben különböznek a nagy vallások a szektáktól? Az én érvelésem az, hogy ezek a szekták inkább a politikai akarat, mint a központi dogmájukhoz szolgáltatott bizonyítékok miatt tartanak fenn. A kereszténység, a judaizmus és az iszlám mind olyan magánbeszélgetéseket idéz, amelyeket csak évtizedekkel, néha évszázadokkal később jegyeztek fel. Lehetnek ezek pontosak? Szerintem nem.
A Religion on Trial áttekinti a vallás eredetét, a fő „sivatagi vallások” kezdeti korszakát és a neves ellenzékiek érveit. Megvizsgálja annak valószínűségét, hogy az „isten-fogalom” veleszületett, és a szülők hitétől függetlenül megjelenik az 5 éves gyerekekben. Végül pedig a neuropszichológia területére is kitér, amely kimutatja, hogy az ember arra van beállítva, hogy az új hiteket ne a bizonyítékok alapján mérlegelje, hanem annak alapján, hogy az adott hit hogyan rezonál más előítéleteinkkel.
Lehetséges egy társadalmat erkölcsi alapon, nem pedig egy központi istenkoncepció alapján kialakítani; a vallás megosztottsága miatt úgy vélem, itt az ideje, hogy ezt megtegyük.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)