Reluctant Pilgrim: Egy hangulatkeltő, némileg önfeledt introvertált spirituális közösség keresése

Olvasói vélemények

Enuma Okoro „Vonakodó zarándok” című könyve egy memoár, amely a szerző önfelfedező, spirituális kereső és közösségkereső útját mutatja be. Az olvasók az elbeszélést átélhetőnek és érzelmileg magával ragadónak találják, mivel Okoro hitelesen, humorral és sebezhetőséggel osztja meg tapasztalatait. Számos kritika kiemeli a könyv azon képességét, hogy a vágyakozás, a hovatartozás, valamint a hit és a kétség összetettségének érzéseire rezonál, így a könyv elgondolkodtató olvasmány, amely a személyes spirituális utakról való elmélkedésre ösztönöz.

⬤ Hiteles történetmesélés, amely rezonál az olvasókra; sokan találják Okoro hangját átélhetőnek és őszintének.
⬤ Humorral és érzelmi mélységgel, gyakran nevetésre és könnyekre késztet.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz a hitről, a közösségről és a személyes küzdelmekről, így értékes forrás azok számára, akik megkérdőjelezik a spirituális útjukat.
⬤ Éleslátó teológiai elmélkedések, amelyek kapcsolódnak a mindennapi élettapasztalatokhoz.
⬤ Magával ragadó próza, amely leköti az olvasót, és még többre vágyik.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a memoár önző, és a végére hiányzik belőle a személyes fejlődés érzése.
⬤ Okoro őszintesége sértheti azokat, akik a szűkebb megközelítést kedvelik.
⬤ Néhány olvasó az elbeszélés érzelmi őszinteségét nyomasztónak találta.
⬤ Egyes kritikák szerint a fiatalabb olvasók vagy a teológiai vitákban kevésbé jártasak nehezen tudnának kapcsolódni a könyv bizonyos részeihez.

(44 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Reluctant Pilgrim: A Moody, Somewhat Self-Indulgent Introvert's Search for Spiritual Community

Könyv tartalma:

Szereted Istent, de nem vagy biztos a templomban? Ha valaha is voltak kétségeid, vagy érezted már, hogy a belső életed vizsgálatára van szükséged, akkor megbízható társra találsz Enuma Okoróban, egy pénztárcabarát, teát kortyolgató, remegő Jézus követőjében, aki nem bánná, ha találkozna egy olyan sráccal, aki szereti Istent és rendes haja van.

Ám apja váratlan halála után a gyásza átváltozni látszik abba a pánikszerű érzésbe, hogy Isten valami többet akar tőle, például talán apácának állni.

Miközben megpróbálja kibogozni ezeket az érzéseket, Okoro visszavisz minket azokhoz a helyekhez, amelyek formálták őt, az első templomi éveitől kezdve a New York-i Queens-i egyházközségben töltött éveken át a Nyugat-Afrikában töltött évekig, ahol Richie Rich képregényekkel együtt feszületeket is gyűjtött, az európai és amerikai tanulmányaiig.

Részben Augustinus, részben Jane Austen és egy kis Anne Lamott, Okoro megpróbálja összeegyeztetni Isten közösségre való hívásának teológiai értelmezését a közösséggel kapcsolatos fájdalmas és kiábrándító tapasztalataival az egyházakban, ahol gyakran érezte magát láthatatlannak, beskatulyázottnak vagy helytelennek.

A vonakodó zarándok egyszerre fanyar és fényes, egyszerre nevetségesen vicces és sebezhetően megható, a Reluctant Pilgrim egy olyan nő kíméletlen beszámolója, aki azért imádkozik, hogy élvezze Isten jóságát, és soha ne legyen elégedett. Merész, éleslátó és mélyen megindító útikalauz a kíváncsi, a zavarodott és az elítélt embereknek.