Rendkívüli népi téveszmék és a tömegek őrülete

Olvasói vélemények

A „Lord, What Fools These Mortals Be!” kritikáiból kiderül, hogy Charles Mackay csodálattal és kritikával vegyesen vizsgálja az emberi ostobaságot, különösen a pénzügyi buborékok és a történelmi mániák tekintetében. Az olvasók nagyra értékelik a könyv szórakoztató és informatív jellegét, aktualitását a modern korban, valamint Mackay magával ragadó írói stílusát. Néhányan azonban csalódottságuknak adnak hangot a különböző kiadásokkal (rövidített/rövidítetlen), a formázási problémákkal és a szerző nézőpontjának vélt elfogultságával kapcsolatban.

⬤ Magával ragadó és szellemes írói stílus, amely az összetett témákat is érthetővé teszi.
⬤ A történelmi mániák és pénzügyi buborékok alapos feltárása, amely értékes tanulságokkal szolgál a mai olvasók számára.
⬤ A könyv témái az emberi ostobaságról és a ciklikus történelemről ma is aktuálisak.
⬤ Az olvasók informatívnak és gyakran szórakoztatónak találják a könyvet, amely perspektívát nyújt a jelenlegi pénzügyi válságokkal kapcsolatban.
⬤ A rövidítetlen változat tartalmazza az összes fejezetet és az eredeti illusztrációkat.

⬤ Zűrzavar a kiadások között, egyes kritikák a rövidített változatokkal kapcsolatos problémákat említik, amelyekből hiányzik a tartalom.
⬤ Néhány olvasó archaikusnak találja a nyelvezetet és a stílust, ami kihívást jelent a modern közönség számára.
⬤ Formázási problémák egyes kiadásokban, például szűkös szöveg és hiányzó illusztrációk.
⬤ A szerző elemzésében érzékelt elfogultság és a tágabb politikai összefüggések figyelmen kívül hagyása.
⬤ A Kindle-változatokban hiányzik a tartalom, vagy csak a tartalomjegyzéket tartalmazzák.

(208 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Extraordinary Popular Delusions and the Madness of Crowds

Könyv tartalma:

Az 1852-es második kiadás 2009-es újranyomása. Két kötet egybe kötve.

Charles Mackay (1814-1889) skót költő, újságíró és dalszerző volt. A skóciai Perthben született. Édesanyja nem sokkal a születése után meghalt, apja pedig felváltva tengerésztiszt és gyalogos katona volt.

A londoni Caledonian Asylumban és Brüsszelben tanult, de korai életének nagy részét Franciaországban töltötte.

1834-ben Londonba érkezett, és újságírással foglalkozott. 1835-1844 között a Morning Chronicle munkatársa volt, majd a Glasgow Argus szerkesztője lett.

1848-ban az Illustrated London Newshoz került, amelynek 1852-ben lett a szerkesztője. Legismertebb műve az itt újranyomtatott klasszikus Memoirs of Extraordinary Popular Delusions and the Madness of Crowd (Emlékiratok a rendkívüli népi téveszmékről és a tömeg őrületéről). Mackay a téveszmék számos típusával foglalkozik, köztük olyan pénzügyi mániákkal, mint az 1711-1720-as déltengeri társasági buborék, az 1719-1720-as Mississippi társasági buborék és a XVII.

század eleji holland tulipánmánia. Mackay szerint e buborék idején az élet minden területéről érkező spekulánsok tulipánhagymákat, sőt még határidős szerződéseket is vásároltak és adtak el rájuk. Állítólag egyes tulipánhagyma-fajták 1637-ben rövid időre a világ legdrágább tárgyai lettek.

Mackay beszámolóit színes, komikus anekdoták színesítik, mint például a párizsi púpos, aki állítólag abból húzott hasznot, hogy a Mississippi Társaságot övező mánia csúcspontján íróasztalként adta bérbe a púpját. Bernard Baruch pénzember a Mackaytől tanult leckéknek tulajdonította azt a döntését, hogy az 1929-es pénzügyi összeomlás előtt eladta az összes részvényét.

Más fejezetek az alkimistáknak, tudósoknak és áltudósoknak szólnak, akik megpróbálták a nem nemesfémeket arannyá változtatni. Mackay megjegyzi, hogy e szakemberek közül sokan maguk is tévhitben éltek, meg voltak győződve arról, hogy ezek a mutatványok véghezvihetők, ha felfedezik a megfelelő régi receptet, vagy rábukkannak az összetevők megfelelő kombinációjára. A keresztes hadjáratokról, a boszorkánymániáról és a boszorkányperekről, valamint a tömeges téveszmék más formáiról is kiterjedt feldolgozást találunk.