Értékelés:
A könyv a pszichoanalitikus elméletben a nem-reprezentáció mélyreható feltárását kínálja, értékes felismeréseket nyújtva a klinikusok számára. Intellektuálisan magával ragadó, és az elméleti koncepciókat gyakorlati klinikai példákkal ötvözi, így jelentős hozzájárulás a pszichoanalitikus irodalomhoz.
Előnyök:⬤ Intellektuálisan hozzáférhető esszék, amelyek komplex klinikai helyzetekkel foglalkoznak
⬤ a nem-reprezentáció mélyreható megértését nyújtja
⬤ az elméleti meglátásokat gyakorlati alkalmazásokkal integrálja
⬤ tudományos és gondolatébresztő írás
⬤ értékes forrás haladó klinikusok és pszichoanalitikusok számára.
⬤ Az anyag kihívást jelenthet az erős elméleti háttérrel nem rendelkezők számára
⬤ az írásmód nem biztos, hogy mindenki számára vonzó
⬤ nem biztos, hogy alkalmi olvasók számára is megfelelő.
(5 olvasói vélemény alapján)
Unrepresented States and the Construction of Meaning: Clinical and Theoretical Contributions
Az elmúlt évtizedekben az analitika területe jelentősen kiszélesedett. A terápiás feladatot ma már egyre több analitikus úgy látja, hogy a páciensnek és az analitikusnak együtt kell dolgoznia azon, hogy megerősítse vagy létrehozza azt a pszichés struktúrát, amely korábban gyenge, hiányzó vagy funkcionálisan működésképtelen volt. Ez a nézet, amely minden páciensre vonatkozhat, de különösen fontos a nem neurotikus betegek és lelkiállapotok kezelésében, szöges ellentétben áll azzal a hagyományosabb feltevéssel, amely szerint a terápiás feladat egy potenciálisan egészséges egót rabságban tartó jelenlegi kóros kompromisszumképződés tudattalan dimenziójának feltárását jelenti.
Az ellentét, amelyre ez a könyv felhívja a figyelmet, az a kontraszt, amely nagyjából a pszichés struktúra és működés azon megfogalmazásai között áll fenn, amelyekről egykor azt feltételezték, hogy Freud topográfiai elméletének hipotézisei elég jól megmagyarázzák őket, és azok között, amelyek nem. Az előbbiek a neurózis és az álomértelmezés mintájára készültek, ahol a viszonylag jól definiált (telített) és pszichésen reprezentált vágyak közötti konfliktusokról feltételezték, hogy a gyönyör-képtelenség elvének égisze alatt működnek. Az utóbbiak a pszichés működés és regisztráció egy másik szintjét foglalják magukban, amely szorosabban kapcsolódik a preverbális és/vagy masszív pszichés traumákhoz, valamint a primitív mentális állapotokhoz. Ez "a gyönyör-élvezet elvén túl" működik. Kiegészítő módon a pszichoanalitikus elméletalkotás elkezdett elmozdulni a kizárólag vagy túlnyomórészt a jelenlétek univerzumának feledésbe merült, elrejtett vagy álcázott, de a megtalálás érdekében létező univerzumáról az ürességek negatív univerzuma felé, ahol a hiányzó struktúra létrehozása, amelyre gyakran a freudi metapszichológiai elnevezéssel, a reprezentációval utalnak, szükségszerűen a gyógyítás részévé válik.
Bárhogyan is fogalmazzuk meg pszichoanalitikusan, a reprezentáció egy olyan folyamat csúcspontja, amelyen keresztül az impulzus és a tartalom, valamint kedvező körülmények között a tartalom tudattalan részének leplezett változatai összekapcsolódnak. A kifejezés történeti gyökerei Freud metapszichológiájában vannak, és pszichoanalitikus használata erre a hagyományra és elméleti területre utal vissza. Nem szabad összetéveszteni azzal, ahogyan ezt vagy hasonló kifejezéseket más tudományágakban - például a gyermekfejlődésben vagy az idegtudományban - használják, és a hiányára való utalásokat sem szabad úgy félreérteni, hogy azok szükségszerűen valamiféle regisztráció vagy felirat teljes hiányát jelentenék az egyén "lényében", azaz pszichéjében vagy szomájában.
