Repülés a határon: 20 év frontvonalbeli és bemutató repülés a hidegháború idején

Olvasói vélemények

Tony Doyle „Flying at the Edge” című könyve egy kiváló RAF-pilóta részletes és lebilincselő önéletrajza, amely a hidegháború idején szerzett tapasztalatairól szól. A szerző a repülésre, a repülés technikai aspektusaira és a RAF-on belüli kihívásokra összpontosít, így a könyv a repülés szerelmeseinek lebilincselő olvasmánya. Néhány olvasó azonban úgy érezte, hogy a könyvnek jót tett volna, ha nagyobb hangsúlyt kapott volna a repülés a szerző által vívott személyes csaták helyett.

A könyv magával ragadó beszámolót nyújt a repülésről, részletes élményeket nyújt a RAF-nál szerzett tapasztalatokról, technikai betekintést nyújt, és őszintén bemutatja a szervezet hiányosságait a hidegháború alatt. Az olvasók dicsérték a szerző írói stílusát, humorát és történeteinek magával ragadó jellegét. Kiváló olvasmánynak tartották mind a repüléssel foglalkozó szakemberek, mind a rajongók számára, mivel átélhető élményeket és jól felépített elbeszélést tartalmaz.

Néhány kritikus megjegyezte, hogy a szerző személyes csatáira és a RAF-on belüli konfliktusaira való összpontosítás csökkentette a történet általános élvezetét. Néhány olvasó megemlítette az írásbeli párhuzamosságokat, és úgy érezte, hogy nem feltétlenül ez a legjobb elérhető könyv a témában.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Flying at the Edge: 20 Years of Front-line and Display Flying in the Cold War Era

Könyv tartalma:

Ez az önéletrajz egy kiváló vadászpilótának a Királyi Légierőnél eltöltött húszéves pályafutása során írt önéletrajza. Tony Doyle akkor repült először, amikor a CCF kötelékében a vitorlázórepülő tanfolyamot, majd a nagydíjas repülési ösztöndíjat is elvégezte.

Ez nyitotta meg az utat a RAF-hoz való csatlakozáshoz, és ahhoz, hogy minden időjárási körülmények között taktikai vadászpilóta legyen, de Havilland Vampire és Gloster Meteor gépeken repülve. Ebben kiválóan teljesített, és repülésoktatóként, majd személyzeti oktatóként helyezték el. Ez volt az a korszak, amikor a Jet Provost volt a standard kiképző repülőgép.

1962-ben beválasztották az újonnan alakult Red Pelicans műrepülő csapatba, ahol bemutató pilótaként csiszolta tudását.

Tony a RAF Valley-be költözött, amikor az új Folland Gnat-ot bevezették a kiképzési feladatok ellátásában. Ez az aprócska repülőgép némileg áttörést jelentett, és miután számos tervezési problémát kiküszöböltek, gyors és mozgékony repülőgépnek bizonyult.

A nagyközönség alig várta, hogy láthassa a RAF újdonságát, és Tony lett a bemutató pilóta, aki az Egyesült Királyság és Európa nyílt napjain repült. 1964-ben Tony átállt az English Electric Lightningra, Nagy-Britannia egyetlen szuperszonikus vadászgépére, amelynek végsebessége meghaladta a Mach 2-t, és amelynek magassága 50 000 láb volt. 1964 októberében a Wattishamben állomásozó Treble One Squadronhoz helyezték át, az esetleges orosz bombázó támadások elleni gyorsreagálású készültségi erők részeként.

Ismét ő lett a Lightning kiválasztott alacsony szintű bemutató pilótája, és az 1965-ös Párizsi Légi Szalonon bemutatót tartott. Nem sokkal ezután az észak-korniai partok felett katapultálásra kényszerült, miután egy motorrobbanás miatt elvesztette a magassági kormányt. Ez a lenyűgöző beszámoló a front- és bemutatórepülésről részletesen kitér a repült típusok aerodinamikai tulajdonságaira, veszélyeire és előnyeire.

Számos életveszélyes incidens és siker is szerepel benne, amelyekből bárki tanulhat, akit érdekel a csúcson való repülés.