Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 41 olvasói szavazat alapján történt.
Stock Buybacks: The True Story
Az utóbbi időben több progresszív politikus is lecsapott a vállalati részvény-visszavásárlásokra. A részvény-visszavásárlásokat a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek, a nem megfelelő tőkeberuházások és a gyenge termelékenység egyik fő forrásának tekintik. Véleményük szerint a részvény-visszavásárlások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a legtöbb amerikai életszínvonala az elmúlt években stagnált. Ezért korlátozni vagy akár be is tiltani akarják a visszavásárlásokat.
A Wall Street néhány tőzsdei medve is morog a visszavásárlások miatt. Azzal érvelnek, hogy a visszavásárlások a bikák javára manipulálják a részvénypiacot. Azt állítják, hogy a vállalatok azért vásárolják vissza részvényeiket, hogy növeljék részvényeik árfolyamát, és ezt a kétes tevékenységet adósságból finanszírozzák. Ennek eredményeképpen a vállalati mérlegek egyre inkább eladósodtak, ami sebezhetővé teszi őket a recesszióval szemben. A széles körű vállalati tőkeáttétel viszont súlyosbítaná a gazdasági visszaesést. A medvék tehát továbbra is medvék maradnak, és arra számítanak, hogy végül bosszúból igazolást kapnak.
Edward Yardeni és Joseph Abbott ebben a tanulmányban megmutatja, hogy a tények egyik narratívát sem támasztják alá. Az S&P 500 vállalatai leggyakrabban azért vásárolják vissza részvényeiket, hogy ellensúlyozzák a forgalomban lévő részvények számának felhígulását, ami akkor következik be, amikor a munkavállalók javadalmazása részvényopciók és részvényjuttatások formájában történik, amelyek idővel megszűnnek, és nem csak a felsővezetők, hanem sok alkalmazott esetében. Valójában a legtöbb részvényvisszavásárlás végső forrása a vállalati eredménykimutatásokban szereplő, a munkavállalók kompenzációs kiadásai, nem pedig a kötvénykibocsátás, ahogy a medvék állítják.
A szerzők kifejtik, hogy a részvények bikapiaca nagyobb mértékben ösztönözte a visszavásárlásokat, mint a visszavásárlások a piacot, miközben szélesebb körben ennek ellenkezőjét hiszik. Az emelkedő részvényárak növelik annak vonzerejét, hogy a munkavállalók javadalmazásának egy részét részvényjuttatással fizessék ki. A visszavásárlásokra ilyenkor azért van szükség, hogy ellensúlyozzák az egy részvényre jutó eredmény felhígulását. Bár a legutóbbi bikapiacot, akárcsak a korábbiakat, a növekvő nyereség hajtotta, a Wall Street legendája szerint az egy részvényre jutó nyereséget mesterségesen és jelentősen a részvény-visszavásárlások növelték. Ez csak azért tűnhet így, mert a visszavásárlások által a részvényárfolyamoknak nyújtott felhajtóerő jól látható, a nyílt piacon történt, míg a vállalatok azon igénye, hogy a részvénykibocsátást részvényvisszavásárlásokkal ellensúlyozzák, kevésbé nyilvánvaló.
A szerzők azt a progresszívek általánosan elterjedt narratívát is cáfolják, hogy a legtöbb amerikai életszínvonala stagnált az elmúlt évtizedekben, és hogy a részvény-visszavásárlások önmagukban rontották a jövedelmi egyenlőtlenségeket.
