Értékelés:
Cynthia Hogue Revenance című műve mélyen magába forduló és meditatív alkotás, amely finom nyelvezetet és képeket használ, hogy erős érzelmeket és önismeretet ébresszen az olvasóban. A könyv a hiány, a vágyakozás, valamint a kézzelfogható és az absztrakt közötti kölcsönhatás témáit járja körül, arra invitálva az olvasót, hogy új módon foglalkozzon gondolataival és az őt körülvevő világgal.
Előnyök:Az írás elegáns, intenzív és tele van gazdag képi világgal, amely elősegíti az érzelmekkel való mély kapcsolatot. A finom nyelvezet és az ismétlődő hangok használata magával ragadó és magával ragadó olvasási élményt teremt. A szellemek és az emlékek témái végig ott rezonálnak, és az élet, a szerelem és a szabadság mélyreható felfedezéséhez vezetnek.
Hátrányok:A könyv introspektív jellege nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog, mivel bizonyos fokú odafigyelést és türelmet igényel. Egyesek számára az elvont fogalmak kihívást jelenthetnek, vagy kevésbé vonzónak találhatják, ha egy egyszerűbb elbeszélésre vágynak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Cynthia Hogue nyolcadik gyűjteménye, a Revenance (Visszavágás) egyszerre elegikus, ökopoétikus és impolitikus, a másokkal és a mássággal való empatikus találkozások sűrítménye. Hogue a revenant szóból - a francia "szellem" szóból - alkotott egy szót, hogy az élet és a túlvilág kérdéseiről gondolkodjon, és jellemezze azt a módot, ahogyan a szeretett emberek és helyek visszatérnek hozzánk, és visszatérnek hozzánk, számon kérve rajtunk.
A Revenance versei olyan sokatmondó, megható figurákat tartalmaznak, mint egy Blake nevű idegenvezető, aki a globális felmelegedés jeleit észlelve szellemekről beszél, de angyalokról nem; egy férfi, aki meghal, de a szerelem képzeletbeli ereje visszahozza az életbe; és egy nő, aki a veszélyeztetett fák nyelvén beszél. E versek írása közben Hogue gyakran utazott át az országon New York állam északi részén lévő családi gyökereihez, hogy segítsen haldokló apja ápolásában.
Végül több intenzív év alatt elkezdett feljegyezni néhányat a sok történet közül, amelyeket titokzatos találkozásokról és látogatásokról hallott, olyanokról, amelyeknek hamarosan ő maga is szemtanúja volt. Bár a gyász átszövi e versek fonalát, Hogue lefaragja a személyeset, hogy jelen lehessen mások számára egy hevesen elkötelezett és innovatív költészetben.
