Richard Dyer-Bennet: Dyer-Byerney Dyerney: The Last Minstrel

Olvasói vélemények

A Paul O. Jenkins által írt „Richard Dyer-Bennet: The Last Minstrel” című könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy a könyv a befolyásos népdalénekes és minstrel, Richard Dyer-Bennet átfogó és lebilincselő életrajza. A kritikusok nagyra értékelik Jenkins alapos kutatását és a Dyer-Bennet kollégáival készített interjúkból nyert személyes betekintést. Bár sokan úgy találják, hogy az írás világos és az információk gazdagítóak, egyesek bizonyos történelmi összefüggések mélyebb feltárására vágynak.

⬤ Magával ragadóan megírt, világos dikcióval és zenei háttérrel.
⬤ Alapos kutatás, jól dokumentált információkkal.
⬤ Kollégákkal készített interjúk is gazdagítják az elbeszélést.
⬤ Részletes fényképekkel, diszkográfiával és kimerítő jegyzetekkel.
⬤ A Richard Dyer-Bennet-ről szóló, korábban kevés publikált információval szolgál.

⬤ Egyes olvasók bizonyos témák, például a feketelista-vita mélyebb feltárását kívánják.
⬤ Dyer-Bennet zenéjének intellektuális jellege talán nem mindenki számára vonzó.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Richard Dyer-Bennet: The Last Minstrel

Könyv tartalma:

Az 1940-es és 50-es években Richard Dyer-Bennet (1913-1991) Amerika legismertebb és legelismertebb folkénekesei közé tartozott. Paul O.

Jenkins most először meséli el a gyakran "huszadik századi minstrel"-ként emlegetett Dyer-Bennet történetét. Dyer-Bennet énekléshez való hozzáállása sok amerikai hallgató számára szinte idegenül hangzott. A népi művész egy kihalófélben lévő zenei hagyományt követett.

A svéd Sven Scholander volt a minstrels utolsó európai képviselője, és ő szolgált Dyer-Bennet inspirációjául, miután a fiatal énekes egy évvel Scholander halála előtt Stockholmba utazott, hogy találkozzon vele. Dyer-Bennet számos eredményt ért el.

Kilenc évvel a Scholanderrel való találkozása után ő lett az első szólóelőadó, aki fellépett a Carnegie Hallban. A könyv szerint Dyer- Bennet hozzájárult az 1950-es évek közepének és az 1960-as évek elejének folkboomjának előkészítéséhez, és Joan Baez, Judy Collins és sokan mások munkásságában is megtaláljuk a hatását.

Azt is határozottan bizonyítja, hogy Dyer-Bennet ma bizonyára sokkal ismertebb lenne, ha karrierjét nem szakította volna félbe a kommunistaellenes, vörös riadalom elleni feketelista és a fellépések betiltása.