Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen vizsgálja Wagner zürichi tartózkodását, és feltárja a Wagner kapcsolataival és hatásaival kapcsolatos, eddig figyelmen kívül hagyott tényeket, különösen Mathilde Wesendonckkal kapcsolatban. Megkérdőjelezi az általános felfogást, és új betekintést nyújt Wagner életébe és műveibe.
Előnyök:A könyv Wagnerről szóló, elhanyagolt tények kincsestárát kínálja, részletes és eredeti nézőpontot nyújt a zürichi időszakáról, és új betekintést nyújt a Mathilde Wesendonckkal való kapcsolatába, megkérdőjelezve a hagyományos feltevéseket. Az olvasók nagyra értékelik a széles körű kutatást és a szerző azon törekvését, hogy feltárja Wagner életének kevésbé ismert aspektusait.
Hátrányok:Egyes olvasók nem biztos, hogy egyetértenek a szerző véleményével, és a Wagner kapcsolatainak és hatásainak értelmezésében elfogultságot érezhetnek.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Richard Wagner's Zurich: The Muse of Place
Könyv tartalma:
Wagner 1849 és 1858 közötti zürichi tartózkodásának - a tudósok által gyakran elvetett időszaknak - a pályájára gyakorolt jelentős hatásának vizsgálata.
Amikor 1849 májusában a drezdaiak fellázadtak királyuk ellen, Richard Wagner egyik napról a másikra királyi kapellmeisterből köztársasági forradalmárrá vált. Mindent kockára tett, de a lázadás elbukott, és ő mindent elvesztett. Németországban körözöttként Zürichbe menekült. Évekkel később azt írta, hogy a város "nélkülöz minden közművészeti formát", és tele van "egyszerű emberekkel, akik semmit sem tudnak művészi munkámról". De hazudott: Zürich büszkélkedhetett a radikális értelmiségiek talán legnagyobb koncentrációjával a világon, és egy élénk zenei színtérrel. Wagnert tárt karokkal fogadták. Ez a könyv Wagner hatását vizsgálja a város zenei életére és a város rá gyakorolt hatását. Mathilde Wesendonck nem Wagner passzív múzsájaként, hanem egy magabiztos nőként jelenik meg, aki a nemi elvárásokat a saját javára használta ki. 1858-ban Wagnernek el kellett menekülnie Zürichből, miután ismét mindent feltett - ezúttal Mathilde-ra - és ismét veszített. Wagner azonban Zürichben írta meg főbb elméleti műveit, itt komponálta a Das Rheingoldot, a Die Walkrét, valamint a Siegfried és a Trisztán és Izolda egyes részeit, itt tervezte meg először a Parsifalt, itt rendezte meg zenéjének első fesztiválját, és itt tervezte meg egy színház létrehozását saját műveinek színpadra állítására.
Ha Wagner 1849-ben szabadon választhatott volna olyan várost, ahol hasonló gondolkodású és hasonlóan tehetséges emberek között keresett volna fokozott szellemi ösztönzést, akkor nem találhatott volna tökéletesebb helyet.
Chris Walton zenetörténetet tanít a svájci Musikhochschule Baselben. A 2010-es Max Geilinger-díj kitüntetettje, amellyel a Svájc és az angol nyelvű világ közötti irodalmi és kulturális kapcsolatokhoz való példaértékű hozzájárulást díjazzák.
