Ricochet Script

Olvasói vélemények

A RICOCHET SCRIPT Alexandra van de Kamp lenyűgöző versgyűjteménye, amelyet érzelmi mélységéért és bölcsességéért dicsérnek. A versek precíz nyelvezetükről és magával ragadó címeikről nevezetesek, amelyek a humort komoly témákkal ötvözik. Az olvasók nagyra értékelik a könnyedség és a mögöttes szorongás egyensúlyát a műben, ami a kortárs életre vonatkoztathatóvá teszi azt. A gyűjtemény többrétegű jelentése miatt többszöri olvasásra invitál.

⬤ Érzelmi mélység és bölcsesség
⬤ precíz és világos nyelvezet
⬤ magával ragadó, humoros címek
⬤ átélhető témák
⬤ többszöri olvasásra ösztönöz.

Néhány olvasó számára zavaró lehet a szavak egymás mellé helyezése (pl. Burma/Kuba); a szorongás tematikus alaphangjai nem biztos, hogy mindenkinek tetszenek.

(2 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Alexandra van de Kamp Ricochet Script az életet mint a kezünkből kicsúszó cselekményt vizsgálja, amely váratlan irányokba kanyarodik, ahogy az évek összeadódnak mögöttünk. Ezek a versek az idővel mint idegen, szürreális és megfoghatatlan entitással alkudoznak, ahol egész napokat érezhetünk úgy, mintha „valaki más forgatókönyvébe íródtak volna”. Van de Kamp élénk, olykor játékos elmélkedésekben küzd meg a kapuzárási időszakkal, a veszteséggel és a test idegenségével, miközben sosem feledkezik meg az élet könyörtelen szépségéről. Ezek a versek a legkülönfélébb történetszálakat idézik meg, Hitchcock Mentőcsónak című filmjétől kezdve a kémthrillereken át az idősödő szülőkig, hogy szembesüljenek a kiszámíthatatlan és gellert kapó világgal.

Alexandra van de Kamp azt mondja nekünk: „A bőségnek akarok értelmet adni”. Gyönyörűen megmunkált verseiben átélhetjük a világ minden látványának, illatának és hangjának puszta örömét. Ugyanakkor kevés költő képes olyan ügyesen megidézni a létezés bizonytalanságát és az ebből fakadó gyengédséget. Van de Kamp világa a művészet által varázslatossá tett világ. Ravasz, vicces, filmszerű, de meg tudja állítani a szívünket is azzal a hirtelen felfogással, ahogyan az idő átjár bennünket, „rávezet minket, / hogy elviseljünk valami oly sokkal nagyobbat, mint mi magunk”.

--Sheila Black, a Beauty is a Verb társszerkesztője, a Iron Ardent szerzője.