Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Könyv tartalma:
A Randall Mann által a Jake Adam York-díj nyertesének választott Brian Tierney Rise and Float című kötete egy költő útját mutatja be, aki - figyelemre méltó módon, csodával határos módon - azon dolgozik, hogy legmélyebb, legmagánjellegű sebeinket láthatóvá tegye a lapokon.
A „Frost holttestével” a sarkában Tierney egy olyan élettel számol le, amely ellenáll a költői ábrázolásnak. A mentális betegség generációkon átívelő hatása, a rendellenes táplálkozással való küzdelem, az apa rákban bekövetkezett halála, a szerettei elvesztése függőség és öngyilkosság miatt - mindezek „hónapról hónapra / hónapról hónapra” és „álom / álom után” átütött sorokká állnak össze. Tierney mégis parancsol a költészet katartikus potenciáljának a perzselő képeken keresztül: a tapéta úgy hámlik, mint „a csukló bőre, amikor a reszelő elcsúszik”, a „nevetés olyan jó, mint egy sikoly”, a körte olyan kemény, mint egy tumor. Ezek a versek nem azért kommunikálnak szellemeikkel, hogy legyőzzék, hanem hogy felszabadítsák őket.
A Rise and Float pályája nem egyenes. Míg az egyik vers szelíden vallja, hogy „próbálok, ezekben a napokban, újra hinni / az emberekben”, addig egy másik elismeri, hogy „a vereség / néha vereség / cél nélküli”. Nézd: a szék csak egy szék”. De éppen ebben rejlik e gyűjtemény szépsége: e hangok közelségében (és időnkénti átfedésében) valami csábítóan, nyíltan emberi dolgot látunk. Egy kutyák által „széttépett” fiú és egy öngyilkos között „két gyönyörű tinédzser csókolózik”. A sikolyok között valami bensőséges - a remény, bármennyire is nehéz.
