Ritka madarak: A bermudapisztráng és a kihalásból visszahozó ember rendkívüli története

Olvasói vélemények

A „Ritka madarak” című könyvben Elizabeth Gehrman elmeséli David Wingate és a majdnem kihalásra ítélt bermudai káka inspiráló történetét, részletesen bemutatva Bermuda ökológiai dinamikáját és a jelentős természetvédelmi erőfeszítéseket. A könyvben személyes anekdoták, környezetvédelmi betekintés és a vadvilág védelmének történelmi összefüggései keverednek, így alkotva lebilincselő és érzelemdús elbeszélést.

A könyv jól megírt, magával ragadó leírásokat tartalmaz Bermudáról és ökoszisztémáiról. David Wingate természetvédelmi munkásságáról mélyen magával ragadó beszámolót nyújt, melyben az informatív történelmi kontextus és a személyes történetek keverednek. Sok olvasó találja inspirálónak és meghatónak, és értékeli a hozzáférhető tudományt, valamint a fajok és környezetük közötti bonyolult kapcsolatokat. A könyv a természetvédelem, a természet és maga Bermuda iránt érdeklődők számára is vonzó.

A könyvből hiányoznak a bermudapetróról és a kapcsolódó történelmi személyiségekről készült fényképek, ami egyes olvasók szerint rontja az általános élményt. Bár az írói stílus dicséretes, a kezdeti részek egyesek számára túlságosan költőinek tűnhetnek. Több tudományos információt kérnek a kákafajdról, ami arra utal, hogy mélyebb betekintést szeretnének nyerni magába a fajba.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rare Birds: The Extraordinary Tale of the Bermuda Petrel and the Man Who Brought It Back from Extinction

Könyv tartalma:

David Wingate, a madarászok élő legendájának inspiráló története, aki visszahozta a bermudabolygót a feltételezett kihalásból

A Ritka madarak a megszállottság, a remény és a hihetetlen esélyekkel szembeni megváltásért folytatott küzdelem története. Ez a történet arról szól, hogyan változtatta meg a bermudai David Wingate a világot - vagy legalábbis annak egy kis szeletét - annak ellenére, hogy sokan mondták neki, hogy őrült, hogy megpróbálja.

Ez az Atlanti-óceán északi részének közepén fekvő aprócska sziget egykor több millió bermudai bolygócsőrű költőhelye volt. A kecses és akrobatikus madarak életük nagy részében szinte megállás nélkül repülnek, tengervizet isznak és szárnyon alszanak. De nem sokkal az emberek ideérkezése után, több mint három évszázaddal ezelőtt, a cahow-k eltűntek, az ország első telepesei kihalás szélére sodorták őket.

Az 1900-as évek elején aztán kínzó utalások kezdtek felbukkanni a cahow-k további létezéséről. 1951-ben egy amerikai ornitológus és egy bermudai természettudós utolsó erőfeszítéseket tettek, hogy megtalálják a madarakat, amelyek már csak legendának tűntek, és magukkal vittek egy tizenéves Wingate-et - aki már akkor is elismert madarász volt - az útra. Amikor a megdöbbent tudósok egy sziklás sziklafal mélyéről előhúztak egy pislogó, szelíd kákaut, az világszerte címlapokra került - és elmondta Wingate-nek, miért is jött erre a földre.

A mindössze hét fészkelő madárpárral induló Wingate arra szentelte életét, hogy esélyt adjon a cahowknak a túlélésért folytatott évszázados harcukban - és eközben megküzdött a hurrikánokkal, az invazív fajokkal, a DDT-vel, az amerikai hadsereggel és személyes tragédiákkal.

Hat évtizednyi megszállott elkötelezettség kellett hozzá, de a káka, amely még mindig a legritkább tengeri madarak közé tartozik, elérte a százpáros határt, és folytatja a szöget szorongató mászást az újranépesedés felé. Wingate pedig látta, hogy álma beteljesült, amikor a madarak visszatértek Nonsuch szigetére, egy olyan élőhelyre, amelyet kézzel, növényről növényre helyreállított számukra, várva ezt a napot. A "Lázár-faj" újraélesztése iránti szenvedélye a madarászok körében ikonná tette őt, története pedig a természet rugalmasságának, a kitartás erejének és a saját utunk járásának inspiráló ünneplése.