Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a transznacionális dzsihadizmus és a külföldi harcosok jelenségének mélyreható vizsgálatát mutatja be, történelmi és földrajzi kontextust kínálva. Bár alapos, kiterjedt kutatásokkal alátámasztott elemzést nyújt, egyes olvasók szerint nem azonosítja a muszlim közösségen belüli radikalizálódás konkrét gyökereit.
Előnyök:A könyv jól kutatott, és rengeteg dokumentált bizonyítékot tartalmaz, köztük dzsihadista visszaemlékezéseket és személyes interjúkat. Alapos képet nyújt a külföldi harcosok motivációiról és tetteiről, több történelmi kontextusra is kitér, és kiegyensúlyozott szemléletet képvisel a témában. Az utolsó fejezetek értékes betekintést nyújtanak a dzsihadizmus elleni küzdelemre és a jobb stratégiák kidolgozására irányuló jelenlegi erőfeszítésekbe.
Hátrányok:A kritikusok megjegyzik, hogy a könyv nem foglalkozik megfelelően a muszlim közösségen belüli radikalizálódás konkrét gyökeres okaival, ami az iszlamista szélsőségesség téves diagnózisához vezet. Egyesek szerint a könyv a túlzott leegyszerűsítés mintájába esik, mivel kerüli az okok közvetlen tárgyalását, és ehelyett a radikalizálódási folyamatok homályos folyamatábráját mutatja be.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Road Warriors: Foreign Fighters in the Armies of Jihad
Könyv tartalma:
Afganisztán 1979-es szovjet inváziója óta a külföldről érkező harcosok egyre nagyobb számban utaznak a muszlim világ konfliktusövezetébe, hogy megvédjék az iszlámot a hitetlenektől és hitehagyottaktól - szerintük -. A jelenség a közelmúltban érte el csúcspontját Szíriában, ahol a külföldi harcosok száma gyorsan nagyobb és sokszínűbb lett, mint bármely korábbi konfliktusban.
Daniel Byman az Útharcosok című könyvében a dzsihadista külföldi harcosok mozgalmának átfogó történetét mutatja be. Először a mozgalom afganisztáni születését, boszniai és csecsenföldi növekedési fájdalmait, majd az 1990-es években a nyugati terrorizmus egyik fő forrásává válását mutatja be, amely a szeptember 11-i támadásokban csúcsosodott ki. Azóta a véres nap óta a külföldi harcosok mozgalma jelentős hullámvölgyeket élt meg. A 2003-as amerikai inváziót követően, amikor a rendkívül erőszakos iraki al-Kaida (AQI) több ezer külföldi harcost vonzott, a mozgalom magasra hágott. Az AQI azonban túlzásba esett, és megsemmisítő vereséget szenvedett. A mozgalom ellenálló képességét bizonyítva azonban az AQI a szíriai polgárháború idején Iszlám Állam néven újjáéledt, több tízezer harcost vonzva a világ minden tájáról, és több száz más támadás mellett a 2015-ös véres párizsi merényleteket is előidézve. Bár a veszteségek aránya általában magas, az afganisztáni, szíriai és a dzsihád más területein túlélők gyakran képzett hivatásos harcosokká váltak, akik egyik háborúból a másikba mentek. Megint mások visszatértek hazájukba, néhányan békés nyugdíjas évekre, de halálosan kevesen terrortámadásokat hajtottak végre.
Idővel mind az Egyesült Államok, mind Európa megtanult alkalmazkodni. 9/11 előtt az önkéntesek kevés beavatkozással jártak ki-be Afganisztánba és más forró pontokra. Ma az Egyesült Államok és szövetségesei globális programot dolgoztak ki a külföldi harcosok azonosítására, letartóztatására és megölésére. Sok még a tennivaló azonban - a dzsihádista eszmék és hálózatok mára mélyen beágyazódtak, még akkor is, ha az olyan csoportok, mint az Al-Kaida és az Iszlám Állam felemelkednek és elbuknak. És ahogy Byman világossá teszi, a probléma valószínűleg nem fog egyhamar megszűnni.
