On Robert Antelme's the Human Race: Essays and Commentary
1945-ben Dachauból mentették ki - ahol Franois Mitterand, egykori ellenállótársa felismerte őt a több ezer karanténba zárt fogoly között -, Robert Antelme arra vállalkozott, hogy megtegye azt, ami "elképzelhetetlennek" tűnt, hogy leírja nemcsak a saját élményeit, hanem fogvatartóinak emberségét is. Az eredményt, Az emberi faj című művét George Perec "a kortárs francia írásművészet legszebb példájának nevezte arra, hogy mi lehet az irodalom.".
Ebben a kötetben Robert Antelme teljesítményének rendkívüli jellege és mértéke, valamint az általa a francia életben és irodalomban elindított visszhangok ékesszóló kifejezést találnak. Az Antelme folyóiratokba írt darabjai - köztük a "próbára tett elvekről", az emberről mint "a jog alapjáról" és a bosszú kérdéséről szóló esszék - itt Perec-től Maurice Blanchot-n át Sarah Kofmanig minden szerzőnek az Emberi fajról szóló méltatásai mellett jelennek meg. Antelme személyes visszaemlékezéseit és interjúkat is tartalmaz, többek között Dionys Mascolóval (aki Antelme-t Dachauból hozta haza), Marguerite Duras-szal (Antelme feleségével, aki beszámol a Németországból való visszatéréséről) és Mitteranddal.
Szintén elérhető: Antelme Az emberi faj.