Értékelés:
Peter McPhee Maximilien Robespierre-életrajza jól kutatott és kiegyensúlyozott beszámoló e bonyolult történelmi személyiség életéről. Miközben új meglátásokat és rokonszenves nézőpontot nyújt, egyes olvasók úgy találják, hogy a francia forradalommal kapcsolatos mélység és részletesség hiányzik belőle, így kevésbé alkalmas azok számára, akik nem rendelkeznek előzetes ismeretekkel a korszakról.
Előnyök:Aprólékosan kutatott, jól megírt és éleslátó. A szerző igyekszik kiegyensúlyozott képet adni Robespierre-ről, igyekszik megérteni a nézőpontját. Jó bevezetés Robespierre életébe és jellemvonásaiba, és ellensúlyt nyújt az örökségéről szóló, gyakran egyoldalú értelmezésekkel szemben.
Hátrányok:A könyvet kritika éri, hogy túl rövid ahhoz, hogy megfelelően tárgyalja Robespierre jelentős szerepét és a francia forradalom tágabb kontextusát. Néhány ténybeli pontatlanság és a másodlagos forrásokra való nagyfokú támaszkodás csökkenti a tudományos alaposságot. Emellett egyesek szerint az írásmód túlságosan bonyolult és nehezen befogadható.
(30 olvasói vélemény alapján)
Robespierre: A Revolutionary Life
Egyes történészek és életrajzírók számára Maximilien Robespierre (1758-94) a forradalom nagy mártírja volt, akinek sikerült a francia köztársaságot biztonságba vezetnie a katonai túlerővel szemben. Mások szerint ő volt az első modern diktátor, egy fanatikus, aki 1793-94-ben gyilkos rémuralmat szított.
Ez a mesteri életrajz Robespierre drámai életének új kutatásait ötvözi a francia forradalom társadalmának és politikájának mély megértésével, hogy újszerű képet kapjunk az emberről, szenvedélyeiről és tragikus hiányosságairól. Peter McPhee különös figyelmet szentel Robespierre gyermekkorának, valamint a házasságon kívül és az udvarias vidéki társadalom peremén fogant törékeny fiú vasakaratának kialakulásának. A szerző feltárja, hogyan formálták ezek a tapasztalatok az 1789-ben Versailles-ba érkező fiatal ügyvédet, és nem a legenda hideg, megszállott Robespierre-jét fedezi fel, hanem egy szenvedélyes férfit, aki szoros, de plátói barátságot ápolt a nőkkel.
Hamarosan belemerült a forradalmi konfliktusba, és a politikai válság pillanataival korreláló, egyre hosszabb idegösszeomlásoktól szenvedett, Robespierre azonban tragikus módon képtelen volt elszakadni a vezetés nyomasztó terheitől. Vajon kíméletlen, kompromisszummentes hatalomgyakorlása az őrületbe való süllyedést tükrözte élete utolsó évében? McPhee újraértékeli a "terror" ideológiáját és valóságát, azt, hogy mi volt Robespierre szándéka, és hogy vajon a terror korai liberalizmusának és igazságérzetének feladását vagy megfordítását jelentette-e.
