Robo Sapiens Japanicus: Robotok, nemek, család és a japán nemzet

Olvasói vélemények

A könyv komoly elemzést nyújt a japán politikáról és a robotikáról, elkerülve a felszínes kulturális trópusokat, és mélyebb politikai témákkal foglalkozik. Rávilágít arra, hogy a robotok hogyan épülnek be Japánban a társadalmi és nemi dinamikába, miközben kritikus betekintést nyújt abba is, hogy ez az integráció milyen következményekkel jár a marginalizált csoportokra nézve. Összességében a szerző árnyalt perspektívát nyújt, amely egyszerre elgondolkodtató és felkavaró.

⬤ A japán politika és a robotika komoly vizsgálatát kínálja.
⬤ Kerüli a közhelyes kulturális ábrázolásokat Japánról.
⬤ A nemi szerepek és a politika fontos témáival foglalkozik.
⬤ Kritikus betekintést nyújt a társadalmi következményekbe és a marginalizált csoportokba.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató módon íródott.

⬤ Elsősorban a humanoid robotokra összpontosít, nem foglalkozik az ipari robotokkal.
⬤ Kissé borúlátóan látja a jövőt és a társadalmi problémákat Japánban.
⬤ Néhány olvasó számára kevésbé hozzáférhetőnek tűnhet a tudományos megközelítés.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Robo Sapiens Japanicus: Robots, Gender, Family, and the Japanese Nation

Könyv tartalma:

Japán vitathatatlanul az első posztindusztriális társadalom, amely felkarolta az ember-robot együttélés lehetőségét. Az elmúlt évtizedben az otthonokban, kórházakban, irodákban és iskolákban való használatra tervezett japán humanoid robotok világszerte ünnepeltek lettek a tömeg- és közösségi médiában.

A Robo sapiens japanicus című könyvben Jennifer Robertson kritikus szemmel szemlézi azokat a sajtóközleményeket és PR-videókat, amelyek a robotokat tévesen úgy állítják be, mintha sokoldalúak és mozgékonyak lennének, mint sci-fi társaik. Ez a könyv, amely az ember-robot kapcsolatokról szóló kormányzati és tudományos diskurzus etnográfiája és szociokultúrtörténete Japánban, azt vizsgálja, hogy a valódi robotokat - humanoidokat, androidokat és animaloidokat - hogyan „képzelik el” úgy, hogy azok megerősítik a hagyományos nemi/nemi rendszert és a politikai-gazdasági status quót.

Robertson emellett az emberi kivételesség fogalmát is megkérdőjelezi, amikor azt vizsgálja, hogy vajon a robotoknak is „polgári jogokat” kellene-e biztosítani. Hasonlóképpen, az Uncanny Valley sokat emlegetett elméletének dekonstrukciójával szembeállítja, hogyan erősítik a robotok és robotikus exoskeletonok a „normális” testről alkotott elképzelést.