Rochdale Village

Olvasói vélemények

A könyv mélyreható történelmi áttekintést nyújt Rochdale Village-ről és a szövetkezeti lakásépítésről, kiemelve annak jelentőségét olyan kortárs kérdések szempontjából, mint a megfizethető lakhatás és az integráció. Bár a könyvet dicsérik mélysége és tudományossága miatt, kritikával is illetik, mivel túlságosan leegyszerűsíti a faji dinamikát, és hiányoznak belőle bizonyos korabeli részletek.

⬤ Kiváló tudományos ismeretekkel és lebilincselő elbeszéléssel, amely megragadja Rochdale és a szövetkezeti lakásmozgalom történetét.
⬤ Értékes betekintést nyújt a megfizethető lakhatási és szociális kérdésekbe.
⬤ Magával ragadó visszaemlékezések, amelyek az első generációs lakosok körében is visszhangot keltenek.
⬤ A szerző alapos kutatómunkája elismerésre méltó, a kontextust gazdagító, jelentős végjegyzetekkel.
⬤ Izgalmas pillanatok a környékbeli olvasók számára, mivel olyan, mintha saját közösségük életrajzát olvasnák.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túlságosan leegyszerűsíti a faji kapcsolatokat, és nem veszi figyelembe a korszak árnyaltabb pontjait.
⬤ Hiányzik a kortárs kontextus Rochdale Village és lakói jelenlegi helyzetével kapcsolatban.
⬤ Javasolt területek részletesebb feltárása, például térképek, alaprajzok és az eredeti lakosok beszámolói a fejlődő sokszínűségről és a jelenlegi életkörülményekről.

(7 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

1963 és 1965 között nagyjából 6000 család költözött a New York állambeli Queens délkeleti részén található Rochdale Village-be, amely akkoriban a világ legnagyobb lakásszövetkezete volt. A mérsékelt jövedelmű szövetkezet sokféle hátterű, fehér és fekete családokat vonzott a túlnyomórészt feketék lakta környékre.

A Rochdale-t a kezdeti években széles körben úgy üdvözölték, mint az integrált közösség létrehozására irányuló kevés sikeres nagyszabású erőfeszítés egyikét New York Cityben, vagy akár az Egyesült Államokban bárhol máshol. A Rochdale-t a United Housing Foundation építette. Az alapítvány elnöke, Abraham Kazan évtizedekig a New York-i olcsó szövetkezeti lakások fő építője volt.

Sok ilyen vállalkozásban Robert Moses volt a partnere. Közös munkájuk az ellentétek házassága volt: Kazan utópisztikus-anarchista szociális idealizmusa, amelynek gyökerei a huszadik század eleji zsidó munkásmozgalomban gyökereztek, és Moses keményfejű, gyakorlatias pragmatizmusa.

Peter Eisenstadt elmeséli Rochdale Village első éveinek történetét, a tervezés körüli vitáktól kezdve az 1963-as építkezésen tartott polgárjogi tüntetéseken át az 1970-es évek végéig, nyomon követve a szövetkezet integrációjának felemelkedését és bukását. (Ma, bár Rochdale már nem integrált, továbbra is sikeres és élénk szövetkezet, amely az alapítók eszméinek és a lakók kemény munkájának bizonyítéka. ) Rochdale problémái az egész város problémáinak mikrokozmoszát képezték - a problémás iskolák, a növekvő bűnözés, az 1968-as katasztrofális tanári sztrájk következményei és az általánosságban megnövekedett faji feszültségek.

Az 1970-es évek végére kevés fehér család maradt. Kimerítő levéltári kutatásokra, a tervezőkkel és a lakókkal készített kiterjedt interjúkra, valamint a Rochdale Village-ben felnövő saját gyermekkori tapasztalataira támaszkodva Eisenstadt értő és lebilincselő képet nyújt arról, milyen volt Rochdale-ben élni, és feltárja a közösség helyét az amerikai városok háború utáni történetében, valamint a faji egyenlőség és a megfizethető városi lakhatás még mindig nem befejezett törekvéseiben.