Roger Zelazny's The Dawn of Amber (Roger Zelazny: A borostyán hajnala)

Olvasói vélemények

A „Borostyán hajnal” kritikái vegyes fogadtatásra utalnak. Sok olvasó értékeli John Betancourt erőfeszítéseit Roger Zelazny Borostyán-univerzumának kiterjesztésére, megjegyezve a megnyerő jellemrajzokat és a nosztalgia érzését. Ugyanakkor az írói minőséget illetően sok kritika is elhangzik, egyes kritikusok szerint a könyv nem éri el Zelazny eredeti művét. A regény szórakoztató aspektusai ellenére úgy jellemezték, hogy az elismert eredeti sorozathoz képest hiányzik belőle a mélység és a csiszoltság.

⬤ Magával ragadó jellemábrázolás, különösen a fiatal Oberon és Dworkin esetében.
⬤ Dinamikus energia és megállás nélküli akció a történetmesélésben.
⬤ Jó betekintés a Pattern és a Trumps eredetébe.
⬤ Nosztalgikus élmény Zelazny Borostyán-sorozatának régi rajongói számára.
⬤ Néhány kritikus szerint a könyv önmagában is élvezetes és hozzáférhető olvasmány.

⬤ Az írói stílus a kritikák szerint esetlen és nem rendelkezik Zelazny prózájának kifinomultságával.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a cselekmény sekélyes és nem megfelelő az eredetihez képest.
⬤ Szerkesztési problémák és számos elgépelésről számoltak be, amelyek befolyásolták az olvashatóságot.
⬤ Nem sikerült teljes mértékben megragadni Zelazny karaktereinek és történetmesélésének összetettségét és mélységét.
⬤ Etikai aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Zelazny művét az ismert akarata ellenére folytatták.

(59 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Roger Zelazny's The Dawn of Amber

Könyv tartalma:

A néhai Roger Zelazny népszerű Borostyán-sorozatának rajongóinak özönleniük kell Betancourt (Fertőzés és három másik Star Trek-regény) e munkás, engedélyezett előzményregényéhez, a tervezett trilógia első részéhez. A korábbi könyvek hőseivel, Corwinnal és Merlinnel ismerkedő olvasók hamar rájönnek, hogy Betancourt főhőse, a Conan-szerű Oberon (alias Obere) egy napon az apjuk lesz. A Káosz birodalmában Obere ugyanolyan ügyesen bánik a kardjával, mint a kedveseivel, és egy távoli világ királyát szolgálja. Ártatlan az univerzumában uralkodó mágiával szemben, amíg rá nem jön, hogy nem árva, hanem van egy közel kétszáz éves apja, Dworkin, aki hatalmas mágikus képességekkel és sokféle anyától származó utóddal rendelkezik. Obere rájön, hogy ezek a testvérek nem mind szeretőek. Betancourt megragadja az eredeti fantasztikus jellegét, és olyan borostyánból ismert kifejezésekkel fűszerezi történetét, mint a Logrus, az a misztikus adottság, amely lehetővé teszi, hogy birtokosa látszólag lehetetlen feladatokat hajtson végre, és hatalmas távolságokat tegyen meg azonnal.

Az aduászok, az illusztrált kártyák, amelyek a Logrusszal rendelkezők segítségére vannak az utazásban, sőt még a jövő megjóslásában is.

És a Káosz udvarai, ennek a pre-Amberian világnak a központja. Az elbeszélésből talán hiányzik az elődök sziporkázó szellemessége, de a cliffhanger befejezés miatt a hívők éhesen várhatják a következő részt. Az ifjú Obere, akit a halál torkából ragad ki a titokzatos alak, akit csak Dworkin néven ismer, Juniper birodalmába utazik, az Árnyékországok egyikébe, amely a Káosz Udvarai tükörképe. Ott ismeri meg valódi kilétét és hibás örökségét, és először találkozik különc és mágikus erejű családjával. A néhai Roger Zelazny hagyatékának engedélyével dolgozó Betancourt új sorozatot indít, amely a Borostyán-regények népszerű világában játszódik. Magának a Borostyánnak az eredetét és a világ legrejtélyesebb karakterének, az "őrült" Dworkinnak a természetét feltárva Betancourt olyan izgalmas sorozatnyitót alkot, amely a korábbi sorozat régi rajongóinak is tetszeni fog. A legtöbb fantasy-gyűjteménybe. --Library Journal.