Rókák tavasszal

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Foxes In The Spring

Könyv tartalma:

Verenden világa folyamatosan növekszik...

Vesten, most két birodalom között rekedt. Döntést kell hoznia. Visszaszorul a zsoldoséletbe, miközben terhes felesége aggódik a biztonságáért. Egyetlen célja van: elvégezni a munkát és hazajutni.

Amikor a feladat végül egy olyan birodalom hercegének leszállítása lesz, amelyet gyűlöl. Egy olyan birodalmat, amely megölte a fiát, és örök megosztottságot hagyott maga után. Elhatározza, hogy a herceget biztonságba szállítja. Útközben valószínűtlen köteléket alakít ki valakivel, aki a káosz, a pusztítás és a konfliktusok világába született.

Egyetlen apának sem szabadna megéreznie a füstszagot a levegőben, és attól félnie, hogy az a gyermekeé. Egyetlen apának sem szabadna rémálmokat látnia, amelyekben arról mesél, amikor épp időben futott át a város főterén, hogy lássa, amint a fia utolsó könnycseppjei is elszállnak a bőrével együtt.

Egyetlen apának sem kellene emlékeznie a sikolyokra. A tömeg éljenzésére, amikor minden, amit valaha is tökéletesnek tartottál a világon, egy perc alatt elveszik tőled.

Senki sem választhatja meg, hogy kap-e vagy sem egy furcsaságot, de amikor majdnem az egész életedet egy olyan birodalom segítésével töltötted, amely egy nap a szemed és a feleséged előtt fogja megölni a gyermekedet...

Ez áldozatot követel.

A házasságomnak, a szívemnek, a kezemnek, amikor felkapok egy pengét, és érzem rajta a fiam súlyát. Soha nem tudhatom, hogy életemben képes leszek-e valaha is bosszút állni érte.

Bárcsak még egyszer utoljára elmondtam volna neki, hogy szeretem. Bárcsak átöleltem volna. Bárcsak Amarille és én még egyszer énekelhettünk volna neki, amikor aludt.

Mert tízéves korában volt az, amikor a fiam akaratlanul először csírázott ki láng az ujjbegyeiből.

Még mindig emlékszem a szemére, a felismerésre az arcán, amikor meglátott engem, aki épp időben jött, hogy lássa, ahogy ég, de túl későn, hogy megmentsem. Még mindig emlékszem a faszénszagra és az érzésre, hogy tehetetlen vagyok, hogy megmentsem az egyetlen dolgot, ami igazán számít.

Mert tízéves korában volt, amikor hamuvá változott egy fatoronyban, ahol naponta több százan jutnak ugyanerre a sorsra.

Slimhixe, a birodalom, amit a sajátomnak neveztem... elvette tőlem a fiamat.

Emlékszem mindenre.

Soha nem fogom elfelejteni.

És bosszút állok érte.

Erronért.

Erronért."