Roland Barthes A politika írása: Történelem, dialektika, önmaga

Eredeti címe:

Roland Barthes Writing the Political: History, Dialectics, Self

Könyv tartalma:

Roland Barthes és a politika: A történetírás, a politika és az én dialektikája a huszadik század legjelentősebb francia írójának munkásságát és kritikai elméleteit olvassa újra és teszi át a huszonegyedik század számára. A 2007 óta megjelent cikkekre és fejezetekre támaszkodva, valamint a kötet számára írt új anyagot is tartalmazva azt állítja, hogy Barthes széleskörű elemzései és kritikai esszéi - Voltaire-től Nietzschéig, Marxtól a mítoszig, a meleg szerelemtől Japánig - a mai világ vitáira és ellentmondásaira is alkalmazhatók. Azáltal, hogy a Voltaire-ről szóló 1958-as esszéjét a 2015-ös franciaországi terrortámadások utóhatásaira alkalmazza, hogy Edouard Glissant művét kimondatlan párbeszédként használja a posztkoloniális írói stratégiák vizsgálatához, a kötet felvázolja, hogyan nézhet ki egy dialektikus kritikai gyakorlat a politikai, etikai és esztétikai döntések bonyolult világában.

Kritikai gyakorlatának összetettségét vizsgálva a tanulmány egy ritkán tárgyalt fogalmat vesz elő, amelyet Barthes eredetileg a XIX. századi történész, Jules Michelet kapcsán dolgozott ki: a "kettős megragadás" fogalmát. Ez a "kettős fogás" a fotográfia és a történetírás innovatív formáinak átgondolására szolgál (beleértve a Walter Benjamin munkásságával való összehasonlítást), de arra is, hogy magyarázatot adjon arra a "sztereografikus" megközelítésre, amellyel Barthes Balzacot olvasta, Japánba, majd Kínába látogatott, sőt az író énre és a képzelt énre is gondolt.

A könyv a mítoszok fennmaradását - és funkcióit - vizsgálja a képekkel telített közösségi média korában, felhasználva mind a korai Marxot, mind a korai Nietzschét, miközben Barthes radikális homoszexualitását és a bináris struktúrák megkérdőjelezését a mai poszt-gender vitákhoz kapcsolja. A kötet Barthes esszéírásának és a magyar marxista George Lukacs 1910-es "Levél Leo Popperhez" című írásában kifejtett esszéelméleteivel való hasonlóságainak megvitatásával zárul, és felteszi a kérdést, hogy vajon az esszé - számos barthes-i alakjában - a XXI. század radikális írásformáinak jövője.