Róma háborúban: Gazdaságok, családok és halál a középső köztársaságban

Olvasói vélemények

Nathan Rosenstein könyve olyan jól megalapozott tézist mutat be, amely megkérdőjelezi a római köztársaság agrárválságairól a Hannibál-háború idején kialakult hagyományos nézeteket. A szerző számos forrást, köztük a régészetet, a népességkutatást és az ókori szövegeket felhasználva meggyőző bizonyítékokkal szolgál, amelyek ellentmondanak a kisgazdaságok hanyatlásáról és a rabszolgaság növekedéséről alkotott felfogásnak. Bár a művet dicsérik mélyreható elemzéséért és aprólékos kutatásaiért, az alkalmi olvasók számára talán kevésbé hozzáférhető az előzetes ismeretek feltételezése és a minimális háttérösszefüggés miatt.

⬤ Jól kutatott, számos alátámasztó bizonyítékkal (régészet, DNS, demográfiai tanulmányok).
⬤ Megkérdőjelezi az ókori Róma agrárválságáról szóló hagyományos elméleteket.
⬤ Új perspektívát nyújt Róma háborús idők alatti belső dinamikájáról, kiemelve a magas születési arányokat.
⬤ Magával ragadó a terület szakértői számára; ösztönző és szigorúan felépített érveket mutat be.
⬤ Jól megírt és viszonylag könnyen követhető a háttérismeretekkel rendelkezők számára.

⬤ Nem alkalmas alkalmi olvasóknak vagy a római történelemben járatlanoknak.
⬤ Nincs elegendő háttér és kontextus, ami megnehezíti a nem szakértők számára a követést.
⬤ Előzetes ismereteket feltételez a kulcsfontosságú dátumokról és eseményekről, ami elriasztja a kevésbé tájékozott olvasókat.
⬤ A kutatás kimerítő jellege egyes olvasókat túlterhelhet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rome at War: Farms, Families, and Death in the Middle Republic

Könyv tartalma:

A történészek régóta állítják, hogy a Hannibál-háború alatt és után a Római Köztársaságnak az a szükséglete, hogy hosszú távú katonai szolgálatra sorozzon be embereket, hozzájárult az itáliai kisgazdaságok pusztulásához, és hogy az elszegényedett polgárok nyomora a késő köztársaság társadalmi és politikai konfliktusainak tüzelőanyagává vált. Nathan Rosenstein megkérdőjelezi ezt az állítást, és bemutatja, hogy Róma a köztársaság középső szakaszában hogyan egyeztette össze a háború és a mezőgazdaság szükségleteit.

A kulcs - érvel Rosenstein - a családalapítás kritikus szerepének felismerésében rejlik. A családok mezőgazdasági munkaerőigényének életcikluson átívelő modelljeinek elemzésével kimutatja, hogy a családok gyakran rendelkeztek olyan munkaerő-felesleggel, amely megfelelt a katonai behívás követelményeinek. Szerepet játszott-e tehát a római imperializmus a Kr.

e. második század végének társadalmi válságában? Rosenstein amellett érvel, hogy a római hadviselésnek kritikus demográfiai következményei voltak, amelyeket a korábbi történészek nem ismertek el: a nagy katonai halálozás paradox módon hozzájárult a születésszám drámai növekedésének fenntartásához, ami végül túlnépesedéshez és földnélküliséghez vezetett.