Róma uralja a hullámokat: Az ókori Róma tengeri stratégiájának értékelése a haditengerészeti vezérkarok körében i. e. 300 - i. sz. 500 Kr. e.

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Rome Rules the Waves: A Naval Staff Appreciation of Ancient Rome's Maritime Strategy 300 Bce - 500 Ce

Könyv tartalma:

Róma haditengerészeti történelméről általánosan elfogadott nézet szerint az lényegében Antonius és Kleopátra flottájának i. e.

31-ben Actiumnál elszenvedett vereségével ért véget, ami miatt Rómának nem maradt riválisa a tengeren, éppen akkor, amikor a köztársasági korszak átadta helyét a birodalomnak. Nem voltak többé nagy tengeri csaták, így - e nézet szerint - Róma haditengerészetére alig volt szükség, és szerepe a birodalom stratégiája szempontjából nem volt jelentős. James J.

Bloom a vízvonal alá döngöli ezt a nézőpontot, amikor mind a római császári haditengerészet döntő szerepét, mind elődje, a Római Köztársaság tengeri erőinek meredek tanulási görbéjét értékeli.

A szerző (Alfred Mahan és Sir Julian Corbett kiemelkedő haditengerészeti elméletírók sorát követve) úgy véli, hogy a tengeri hatalom nem pusztán a tengeri hadviselésről szól. Mélyebb értelemben a tengeri hatalom a tengeri útvonalak feletti parancsnokság állhatatos gyakorlása a kereskedelem kivetítése, a kalózkodás visszaszorítása, a csapatok és utánpótlás szállítása, valamint a szárazföldi katonai helyőrségek és expedíciók védelme érdekében.

Ez a könyv tulajdonképpen a római tengeri hatalomnak mint a római birodalmi politikát támogató eszköznek a nagystratégiai áttekintése. A témával foglalkozó más művekkel ellentétben Bloom amellett érvel, hogy a modern tengerészeti stratégiai elméletet hasznosan lehet alkalmazni a római tengeri műveletekre. Birodalmuk földrajzi elhelyezkedése meghatározta, hogy a rómaiak a katonai utánpótlás nagy részét vízi úton szállították.

Mind a köztársasági, mind a császárság idején szinte minden tartománynak kiterjedt partjai voltak a Földközi-tenger, a Fekete-tenger vagy az Atlanti-óceán mentén. Ezek az összekapcsolt tengeri útvonalak egyértelmű előnyt jelentettek a rómaiaknak a peremvidéki ellenfeleikkel szemben, akiknek általában a római tengeri ellenőrzéssel szomszédos vagy az általuk tiltott partokat kellett kihasználniuk. Ahogy a római szárazföldi hatalom a Fekete-tenger és az Atlanti-óceán partjai mentén húzódott, a nagyobb folyó- és torkolatrendszerek a létfontosságú vízi utak e hálózatának jelentős részévé váltak.

A kétéltűek elérhetősége a római tengeri hatalom lényeges eleme volt a légiók nedves szárnyainak őrzésében és a csapatok fenyegető zsilippontokhoz való eljuttatásában. A függelékek tartalmazzák a szövegben tárgyalt különböző hajótípusok méretarányos rajzait, táblázatos formában feltüntetett jellemzőikkel, a birodalom tengeri tényezőit szemléltető számos térképet, valamint a római kori tengeri felfedezések és felfedezések összefoglalóját.