Rongyos, de helyes: Fekete vándorshow-k, mosómedve dalok és a blues és a jazz sötét útja

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a könyv alapvető és jól kutatott forrás az amerikai könnyűzene történetének megértéséhez, különös tekintettel az afroamerikai zenészek tapasztalataira és hozzájárulására. Dicsérik a történelmi beszámolók alapos vizsgálatát és azt, hogy képes feltárni a zenei műfaj eredetével kapcsolatos, gyakran elfedett igazságokat.

A könyv jól megírt, alaposan kutatott, és nélkülözhetetlen az amerikai könnyűzene és az amerikai fajtörténet megértéséhez. Lenyűgöző és leleplező beszámolót nyújt a korai afroamerikai zenészekről, és őszintén foglalkozik a tapasztalataik összetettségével. A recenzensek saját kutatásaikhoz is inspirálónak találták.

A recenziókban nem említettek konkrét hátrányokat, de utalhatnak arra, hogy a tartalom kihívást jelenthet, mivel az összetett történelmi valóságra összpontosít.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ragged But Right: Black Traveling Shows, coon Songs, and the Dark Pathway to Blues and Jazz

Könyv tartalma:

A ragtime kereskedelmi robbanása a huszadik század elején korábban elképzelhetetlen lehetőségeket teremtett a fekete előadók számára. Minden kilátást azonban a rendszerszintű rasszizmus enyhített. A ragtime-korszak legnagyobb slágerei nem Scott Joplin méltóságteljes zongoraragjai voltak. A "mosómedve dalok", csúnya nevükkel együtt, meghatározták a ragtime-ot a tömegek számára, és átmeneti szerepet játszottak a blues és a jazz kereskedelmi felemelkedésében.

A Ragged but Right című kötetben Lynn Abbott és Doug Seroff fekete zenés vígjáték-produkciókat, side-show-zenekarokat és vándorló sátras minstrel-show-kat vizsgál. A ragtime történetét a "nagy show-k", Williams és Walker, Bob Cole és Ernest Hogan elképesztő zenés vígjáték-sikerei koronázzák meg. A Tolliver's Smart Set nagy sátra alatt Ma Rainey, Clara Smith és mások a "coon shouterekből" "bluesénekesekké" váltak. ".

A ragtime-korszakban és a blues és a jazz korszakában a cirkuszok és a vadnyugati show-k kihasználták a fekete zene és kultúra iránti népi igényt, de a fekete előadókat szegregálták és alárendelték a cirkuszi sátornak. A XIX. századi fehér elődeikkel össze nem tévesztendő fekete, sátoros minstrel show-k, mint például a Rabbit's Foot és a New Orleans-i Silas Green, blues és jazz-hangsúlyos népi szórakoztatást nyújtottak, amellyel a fekete déli közönség azonosult és büszke volt rá.