Rossz anyák, rossz leányok

Olvasói vélemények

A könyv olyan rövid történetek gyűjteménye, amelyek a valós élethelyzeteket mesebeli elemekkel vegyítik, és az örömtől a felzaklatásig sokféle érzelmet váltanak ki. Sok olvasó találta a történeteket magával ragadónak, elgondolkodtatónak és gyönyörűen megírtnak, kiemelve az egyedi történetvezetést és az árnyalt karakterdinamikát.

Az olvasók dicsérik a lebilincselő és megrendítő történetmesélést, az egyedi és meglepő fordulatokat, a mesebeli elemekkel ötvözött valós alapokat, az innovatív és gazdag elbeszéléseket, valamint a történetekben jelen lévő érzelmi mélységet. Sokan rendkívül kielégítőnek találták a gyűjteményt, és újraolvasásra ajánlották.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyv nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, különösen a különböző ízlésűeknél, amint azt az egyik kritikus is jelezte, aki szerint a könyv nem tetszett bizonyos „rohadt nővéreknek” és egy „rossz anyának”.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bad Mothers, Bad Daughters

Könyv tartalma:

Ezekben a sűrű és megdöbbentő történetekben Maya Sonenberg évszakokat, évtizedeket és generációkat tekint át a nők családi életének őszinte ábrázolásában.

Mi történik, ha a családodat elhagyni akaró késztetés felülkerekedik a szeretet vágyán? A Richard Sullivan-díjjal kitüntetett Bad Mothers, Bad Daughters című novelláskötet történetei erre a kérdésre próbálnak választ adni, egyenesen a családi kapcsolatok kuszasága és a társadalom által a nőkre rótt korlátok felé haladva, miközben kötelezettségeik között navigálnak. A lányaik poros múzeumokban hagyják cserben reumás szemű időseiket, ellopják az anya kedvenc teáscsészéjét, vagy fontolgatják, hogy kidobják halott szüleik nosztalgiával teli holmiját az ablakon. Az anyák arra a következtetésre jutnak, hogy az egyik gyermeküket jobban szeretik, mint a többit. Az apák azon töprengenek, hogy a feleség képtelen-e egyensúlyt teremteni a család és a karrier között, vagy azzal vádolják a párjukat, hogy a gyermeküket hibáztatja a saját rossz cselekedeteiért. A nők gyászolják azokat a gyerekeket, akikről úgy döntöttek, hogy nem vállalják őket, és azon bosszankodnak, hogy milyen örökséget hagynak majd a gyermekeikre, akiket vállalnak. Néha azonban a generációk kibékülnek, vagy a testvéreknek sikerül megmenteniük egymást. A szerelem szétszakítja ezeket az embereket, de meg is gyógyítja őket.

Az ezekben a történetekben kifejezett érzelmek gyúlékonyak, egyszerre feszültek és árnyaltak, ellenőrizhetetlenek és közösek, de mindenekelőtt gyakran figyelmen kívül hagyják vagy elhallgatják őket, mert nem szabadna unatkoznunk a gyerekeink miatt, vagy bosszankodnunk idős szüleink miatt, még ha szeretjük is őket. Ezeknek a mesékből, versekből, levelekből vagy újsághirdetésekből adaptált történeteknek a gondos formái, a szójátékok meglepetése és a lírai mondatok lángolása lehetővé teszi, hogy egyszerre ássanak bele és tartsák magukban mindezeket a kusza érzelmeket. Ezekben a művekben a kényszer egyszerre teremt megértést és tüzet.