Értékelés:
Tom Fenton „Bad News” című könyve a minőségi újságírás hanyatlását kritizálja a televíziós hírekben, különösen azt, hogy a vállalati érdekek hogyan vezettek a szenzációhajhászáshoz és a sekélyes tudósításokhoz. Fenton hangsúlyozza, hogy a nemzetközi eseményekről érdemibb tudósításokra van szükség, és nagyobb elszámoltathatóságot követel a médiahálózatoktól. Míg számos kritika dicséri meglátásait és bennfentes nézőpontját, a könyv kivitelezéséről és mélységéről megoszlanak a vélemények.
Előnyök:⬤ Kritikus bennfentes nézőpontot nyújt a televíziós hírek minőségének hanyatlásáról.
⬤ Rávilágít a vállalati tulajdon káros hatásaira a hírközlésre.
⬤ Felhívja a figyelmet a globális kérdések mélyreható lefedettségének szükségességére.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy jobb híreket követeljenek a médiától.
⬤ Jól megírt és könnyen olvasható.
⬤ Egyesek szerint az érvek didaktikusak, és nem elég mélyrehatóak az összetett kérdések kezeléséhez.
⬤ Kritizálják, hogy nem kínál átfogó megoldásokat a felvetett kérdésekre.
⬤ Egyesek szerint az ismert problémák megismétlése, úttörő felfedezések nélkül.
⬤ Egyes kritikák szerint Fenton nézőpontja túlságosan nosztalgikus, és nem foglalkozik a jelenlegi valósággal.
(20 olvasói vélemény alapján)
Bad News: The Decline of Reporting, the Business of News, and the Danger to Us All
"Nem adjuk meg a nyilvánosságnak azt, amire szüksége van. Túl gyakran követjük a hivatalos álláspontot. A közönségünk nagysága alapján élünk és halunk; a nézettség növelése érdekében butítjuk a híreket. Közel négy évtizede tudósítok a világ eseményeiről testközelből. És még soha nem éreztem magam olyan frusztráltnak, mint az elmúlt néhány évben. Miért? Mert a televíziós híreknek kritikus feladatuk van. Mi pedig elesünk a munkában.".
--Thomas Fenton.
A CBS News vezető európai tudósítójaként szerzett hosszú újságírói tapasztalatai során Tom Fenton az iráni sah bukásától kezdve az al-Kaida európai mozgásaiig mindenről tudósított - egy olyan történetről, amelyet már 9/11 előtt nyomon követett. És a végzetes nap óta eltelt három év alatt kijózanító felismerésre jutott: Az egykor nemes hírmédiánk - és különösen a televíziós hírcsatornák - lemondtak az amerikai nép iránti felelősségükről, és ezzel veszélybe sodortak minket és a demokráciánkat.
Ahogy Fenton rámutat, az Egyesült Államok nagy része még mindig a hálózatoktól függ a világról szóló információinak nagy része tekintetében. A Szovjetunió bukása után azonban a hálózatok leállították hírgyűjtő műveleteiket - éppen akkor, amikor a régi hidegháborús status quo összeomlott -, és egy instabil és erőszakos új világrendet hagytak maguk után. Az egykor közszolgálatnak számító hírcsatornákat a vállalati szülők pénztermelő tehénként vették át. A kritikus kérdésekről szóló mélyreható tudósításokat felváltotta a szenzációhajhász bűnügyi történetek és a leegyszerűsített "használható hírek" telítettséggel történő közvetítése. Még akkor is, amikor népirtás terjedt Afrikában - és a Közel-Keleten az iszlám terror elharapódzott - a nemzetközi tudósítások szinte teljesen eltűntek az éterből. Az amerikaiak pedig tájékozatlanok maradtak, képtelenek voltak megítélni a politikailag elfogult történetek pontosságát (a spektrum mindkét oldalán), és teljesen felkészületlenek maradtak a terror elleni háborúra, amely hamarosan a küszöbükre érkezik.
A Bad News című könyvében Tom Fenton tüzes vádiratot nyújt arról, hogy a "hírek" milyen mélyre süllyedtek. Mint a vadon gyakori hangja - aki hiába küzdött a CBS-nek egy Oszama bin Laden-interjúért az 1990-es években -, Fenton egy olyan hírgyűjtő környezetet tár fel, amelyet a vállalati alulról jövő alulról jövő alulfizetők kizsigereltek, ahol a producerek és vezetők (akik a fontos történeteket lehangolónak vagy homályosnak minősítették) lassan dolgoznak, és amely veszélyesen függ a harmadik féltől származó képektől és információktól.
A Dan Ratherrel, Peter Jenningsszel és Tom Brokaw-val készített kemény interjúkból kiderül, hogy még maguk a műsorvezetők is úgy vélték, hogy túlságosan magas a fizetésük - miközben a minőségi tudósításokat csökkentették. És azzal vádolja, hogy a hírmédiának el kell veszítenie szórakoztatóipari gondolkodásmódját, és vissza kell állítania a közbizalom őrzőjeként betöltött szerepét.