Rossz hírek: Hogyan ássa alá a demokráciát az éber média

Olvasói vélemények

Batya Ungar-Sargon „Bad News” című könyve kritikusan vizsgálja, hogy a wokeness hogyan befolyásolta a médiát az Egyesült Államokban, és azt állítja, hogy az identitáspolitikára való összpontosítás háttérbe szorította az osztálykérdéseket, ami az újságírók és a munkásosztály közötti kapcsolat megszakadásához vezetett. A szerző bemutatja az újságírás történelmi perspektíváját, kritikával illeti a jelenlegi médiagyakorlatokat, és cselekvésre szólítja fel az újságírókat, hogy kapcsolódjanak vissza gyökereikhez, és hitelesen képviseljék a munkásosztályt.

A könyv jól megírt, informatív és szórakoztató, részletes történelmi kontextust kínál, amely segít az olvasóknak megérteni a média fejlődését. Sok recenzens úgy találta, hogy a könyv éleslátó, tanulságos, és szükséges olvasmány azoknak, akiket aggaszt a média elfogultsága és a munkásság. Az olvasók nagyra értékelték Ungar-Sargon nézőpontját, világosságát, és azt, ahogyan összekapcsolja a különböző társadalmi és gazdasági kérdéseket. Megkérdőjelezi a hagyományos narratívákat, és foglalkozik az elit újságírásnak a közbeszédre gyakorolt hatásával.

Néhány kritikus úgy vélte, hogy a könyvből kimaradtak az álhírekkel kapcsolatos kulcsfontosságú viták, és nem bírálta megfelelően a baloldali médianarratívákat, különösen a tényellenőrzés és a konzervatív álláspontokat érintő konkrét esetek tekintetében. Mások fáradtságukat fejezték ki a témával kapcsolatban, vagy hiányolták az egyensúlyt a médiagyakorlatok megvitatásában. Néhány olvasó megjegyezte, hogy árnyaltabb megközelítésre lenne szükség a média elfogultságának és következményeinek témájában.

(62 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bad News: How Woke Media Is Undermining Democracy

Könyv tartalma:

A Bad News egy válasz Thomas Frank 2004-es What's the Matter with Kansas című könyvére. Ugyanazt a kérdést teszem fel, amit ő a jobboldalról, de a baloldalról: Miért van a média a rasszizmus megszállottja, annak ellenére, hogy objektíve minden létező mérőszámmal mérve egyre jobb a helyzet? Azzal érvelek, hogy a liberális média egy olyan eszmékre épülő, ébredező kultúrharcot hoz létre, amelyek még egy évtizeddel ezelőtt is a tudományos peremvidékre szorultak, mert ez gazdasági érdekükben áll.

Ahogy az amerikai újságírás munkásosztálybeli szakmából elit kaszttá vált, a kisemberek gazdasági harcát feladta egy olyan kultúrharc javára, amely saját pénzügyi érdekeit védi, miközben társadalmi igazságosságnak álcázza magát. Az üzleti oldalon a digitális média nyomása és a közösségi média jutalmai együttesen tökéletes kiszorítási gyakorlattá tették az ébredező kultúrharcot. Így jutunk oda, hogy a New York Times Angela Davist teszi a címlapra, a hátoldalon pedig egy Cartier-reklámot; ez ugyanannak az éremnek a két oldala, az elitnek hasznot hozó kultúrharc, amelyet erkölcsi igazságnak és újságírói etikának csomagolnak.

A könyv az amerikai újságírás 19. századi aranykorának bemutatásával kezdődik, amikor az olyan emberek, mint Joseph Pulitzer, olyan sajtót hoztak létre, amely a munkásosztály által és a munkásosztályért volt. Ezután az amerikai újságírásban a 20. században lezajlott státuszforradalmat vizsgálja, amikor az újságírás a munkásszakmából elit kaszttá vált. Megvizsgálja, hogy a digitális média és a közösségi média hogyan biztosította az újságíróknak, akik immár az amerikai elit részét képezik, azt az alternatív lehetőséget, hogy hősöknek érezhessék magukat, miközben a hatalom és a vagyon a sokak helyett kevesek kezében összpontosult tovább. A könyv ezután a nagy amerikai osztálykülönbség tágabb összefüggéseit vizsgálja, és azt, hogy az újságírás hogyan volt az egyenlőtlenség terméke és gyorsítója is.