Rossz környezetvédelem: Irónia és tiszteletlenség az ökológiai korszakban

Olvasói vélemények

Dr. Seymour „Bad Environmentalism” című könyve fontos tudományos beavatkozást jelent a környezetvédelembe, olyan alternatív megközelítésekre összpontosítva, amelyek humorral és iróniával lépnek fel az uralkodó borúlátó narratívákkal szemben. Magával ragadó és közérthető írásmóddal Seymour különböző médiaformákat vizsgál, amelyek megkérdőjelezik a mainstream környezetvédelmet, és az aktivizmust ízlésesebb módon népszerűsítik. A könyv célja, hogy átalakítsa a környezetvédelmi kérdéseket körülvevő diskurzust, új betekintést nyújtva a hatékony kulturális változásba.

⬤ Magával ragadó és humoros írói stílus, amely az összetett témákat közérthetővé teszi.
⬤ Friss nézőpontot kínál a környezetvédelemről, amely eltér a hagyományos bűntudat- és depressziós narratíváktól.
⬤ Kulturális példák és hangok sokszínűségét vizsgálja, beleértve a munkásosztálybeli és marginalizált közösségek hangjait is.
⬤ Hasznos referenciaként szolgál mind a tudományos, mind a nem tudományos olvasók számára.
⬤ Rávilágít a környezetvédelmi aktivizmus alternatív megközelítéseinek fontosságára, így értékes kiegészítője a környezettudományi kurzusoknak.

⬤ Egyes olvasók a környezetvédelemről szóló hagyományosabb, komolyabb vitákat részesíthetik előnyben.
⬤ A humor és az irónia nem biztos, hogy mindenkihez eljut, különösen azokhoz, akiket mélyen aggaszt az éghajlatváltozás.
⬤ Az alternatív környezetvédelemre helyezett hangsúlyt a sürgető környezeti válságokkal szemben nem lehet sürgetőnek tekinteni.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bad Environmentalism: Irony and Irreverence in the Ecological Age

Könyv tartalma:

Az ironikus és tiszteletlen környezetvédelem hagyományát követi nyomon, arra kérve bennünket, hogy gondoljuk át a mozgalom borúlátó és komor hírnevét.

Az aktivisták ma arra törekszenek, hogy felvilágosítsák a közvéleményt az éghajlatváltozásról, de a szociológusok azt találták, hogy minél többet tudunk a riasztó kérdésekről, annál kevésbé valószínű, hogy cselekszünk. Eközben a környezetvédők a borúlátó gyilkosok hírnevét szerezték meg. A Bad Environmentalism olyan kortárs szövegeket azonosít, amelyek ezekre az abszurditásokra és iróniákra abszurditással és iróniával - valamint táborral, frivolitással, tiszteletlenül, perverzitással és játékossággal - reagálnak.

Nicole Seymour kifejti a „rossz környezetvédelem” fogalmát, amely a disszidens érzelmeket és érzékenységet alkalmazza, hogy kritikusan reflektáljon jelenlegi pillanatunkra és a mainstream környezetvédelmi aktivizmusra. A Wildboyz című televíziós műsortól a Green Porno című rövidfilmsorozatig Seymour megmutatja, hogy ez a gondolati hagyomány széles körben elterjedt - legalább 1975 óta kiterjed az animációra, a dokumentumfilmekre, a játékfilmekre, a performanszművészetre, a költészetre, a prózairodalomra, a közösségi médiára és a stand-up comedyre. Seymour amellett érvel, hogy ezek a szövegek elutasítják az önigazságot és az érzelgősséget, aláássák az aktivizmussal szembeni nyilvános negatív hozzáállást, és megkérdőjelezik a környezetvédő alapfeltevéseket: azt, hogy a nem emberi lényekkel való etikus kapcsolathoz szeretetre és tiszteletre van szükség, és hogy a tudás a kulcs az olyan problémák kezeléséhez, mint az éghajlatváltozás.

A vicces és eredeti Bad Environmentalism az alternatív zöld politika gyakorlata mellett száll síkra. A drag performansztól az őslakosok komédiájáig Seymour kibővíti a megértésünket arról, hogy a környezetvédelmi művészet és aktivizmus hogyan lehet élvezetes, még a tagadhatatlan válság idején is.