Értékelés:
A könyv átfogó és jól megalapozott beszámolót nyújt a Tuskegee-szifilisz-kísérletről, rávilágítva az etikai vétségekre és a faji igazságtalanságokra. A könyv fontos oktatási forrásként szolgál az orvosi etika és a fekete bőrűekkel az orvosi kutatásban való történelmi bánásmód megértéséhez.
Előnyök:A könyv jól dokumentált, informatív, és döntő betekintést nyújt az orvosi etikába, különösen a Tuskegee-szifiliszkísérletet illetően. Számos recenzens nagyra értékeli a kutatás mélységét és a történelmi események részletes bemutatását, hangsúlyozva a téma fontosságát a rendszerszintű rasszizmus és az orvosi etikai mulasztások megértése szempontjából. A könyvet az etikai programokban folytatott viták szempontjából is értékesnek tartják.
Hátrányok:Néhány olvasó száraznak és tankönyvszerűnek találja az írásmódot, ami akadályozhatja az elköteleződést. Emellett megemlítették a könyv korábbi használatát, valamint a szerző által a témák tárgyalásakor használt, érzékelt tudatlanságot vagy dehumanizáló nyelvezetet. Összességében, bár a könyv alapvető olvasmánynak tekinthető, nem biztos, hogy elnyeri azok tetszését, akik az elbeszélő vagy izgalmasabb stílust kedvelik.
(47 olvasói vélemény alapján)
Bad Blood
1932 és 1972 között az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata nem terápiás kísérletet végzett több mint 400 fekete férfi szifiliszes bérlő bevonásával. A Tuskegee-tanulmánynak semmi köze nem volt a kezeléshez. Célja az volt, hogy nyomon kövesse a betegség spontán alakulását, hogy megtudja, hogyan hatott a szifilisz a fekete alanyokra.
1932 és 1972 között az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata nem terápiás célú kísérletet végzett több mint 400 szifilisszel fertőzött fekete férfi földműves bevonásával. A Tuskegee-tanulmánynak semmi köze nem volt a kezeléshez. Célja az volt, hogy nyomon kövesse a betegség spontán alakulását, hogy megtudja, hogyan hatott a szifilisz a fekete alanyokra.
A férfiaknak nem mondták el, hogy szifiliszük van; nem figyelmeztették őket arra, hogy mit tehet velük a betegség; és az első néhány hónap alatt kapott gyógyszeres kezelés kivételével nem kaptak egészségügyi ellátást. A szükséges erős gyógyszerek helyett aszpirint kaptak a fájdalmaikra. Az egészségügyi tisztviselők szisztematikusan megtévesztették a férfiakat, és elhitették velük, hogy egy kormányzati tanulmány páciensei a "rossz vérrel" kapcsolatban, amely egy gyűjtőfogalom volt, amelyet a fekete földművesek használtak egy sor betegség leírására. A 40 évig tartó halálsorozat végére több mint 100 férfi halt meg szifiliszben vagy annak szövődményeiben.
A "Rossz vér" meggyőző választ ad arra a kérdésre, hogyan történhetett meg egy ilyen tragédia. Az orvosi etika fejlődését és a bürokratikus döntéshozatali folyamatok természetét nyomon követve Jones megpróbálja bemutatni, hogy a Tuskegee-tanulmány valójában nem egy aberráció volt, hanem az Egyesült Államok faji viszonyainak és orvosi gyakorlatának logikus következménye.
A "Rossz vér" ezen átdolgozott kiadásában Jones az elmúlt évtizedben nyomon követi a Tuskegee-tanulmány tragikus következményeit. Az új bevezető elmagyarázza, hogy a Tuskegee-tanulmány miért vált a feketék elnyomásának szimbólumává és az orvosi hanyagság metaforájává, és miért inspirált egy díjnyertes színdarabot, egy Nova különkiadást és egy mozifilmet. Egy új zárófejezet bemutatja, hogy a fekete közösségben a Tuskegee-tanulmány által kiváltott széles körű harag és bizalmatlanság hogyan akadályozta az egészségügyi tisztviselőknek az AIDS elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit a fekete közösségben. A "Bad Blood"-ot Pulitzer-díjra jelölték, és az "N. Y. Times" az év 12 legjobb könyve közé sorolta.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)