Rossz vér

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és jól megalapozott beszámolót nyújt a Tuskegee-szifilisz-kísérletről, rávilágítva az etikai vétségekre és a faji igazságtalanságokra. A könyv fontos oktatási forrásként szolgál az orvosi etika és a fekete bőrűekkel az orvosi kutatásban való történelmi bánásmód megértéséhez.

A könyv jól dokumentált, informatív, és döntő betekintést nyújt az orvosi etikába, különösen a Tuskegee-szifiliszkísérletet illetően. Számos recenzens nagyra értékeli a kutatás mélységét és a történelmi események részletes bemutatását, hangsúlyozva a téma fontosságát a rendszerszintű rasszizmus és az orvosi etikai mulasztások megértése szempontjából. A könyvet az etikai programokban folytatott viták szempontjából is értékesnek tartják.

Néhány olvasó száraznak és tankönyvszerűnek találja az írásmódot, ami akadályozhatja az elköteleződést. Emellett megemlítették a könyv korábbi használatát, valamint a szerző által a témák tárgyalásakor használt, érzékelt tudatlanságot vagy dehumanizáló nyelvezetet. Összességében, bár a könyv alapvető olvasmánynak tekinthető, nem biztos, hogy elnyeri azok tetszését, akik az elbeszélő vagy izgalmasabb stílust kedvelik.

(47 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bad Blood

Könyv tartalma:

1932 és 1972 között az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata nem terápiás kísérletet végzett több mint 400 fekete férfi szifiliszes bérlő bevonásával. A Tuskegee-tanulmánynak semmi köze nem volt a kezeléshez. Célja az volt, hogy nyomon kövesse a betegség spontán alakulását, hogy megtudja, hogyan hatott a szifilisz a fekete alanyokra.

1932 és 1972 között az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata nem terápiás célú kísérletet végzett több mint 400 szifilisszel fertőzött fekete férfi földműves bevonásával. A Tuskegee-tanulmánynak semmi köze nem volt a kezeléshez. Célja az volt, hogy nyomon kövesse a betegség spontán alakulását, hogy megtudja, hogyan hatott a szifilisz a fekete alanyokra.

A férfiaknak nem mondták el, hogy szifiliszük van; nem figyelmeztették őket arra, hogy mit tehet velük a betegség; és az első néhány hónap alatt kapott gyógyszeres kezelés kivételével nem kaptak egészségügyi ellátást. A szükséges erős gyógyszerek helyett aszpirint kaptak a fájdalmaikra. Az egészségügyi tisztviselők szisztematikusan megtévesztették a férfiakat, és elhitették velük, hogy egy kormányzati tanulmány páciensei a "rossz vérrel" kapcsolatban, amely egy gyűjtőfogalom volt, amelyet a fekete földművesek használtak egy sor betegség leírására. A 40 évig tartó halálsorozat végére több mint 100 férfi halt meg szifiliszben vagy annak szövődményeiben.

A "Rossz vér" meggyőző választ ad arra a kérdésre, hogyan történhetett meg egy ilyen tragédia. Az orvosi etika fejlődését és a bürokratikus döntéshozatali folyamatok természetét nyomon követve Jones megpróbálja bemutatni, hogy a Tuskegee-tanulmány valójában nem egy aberráció volt, hanem az Egyesült Államok faji viszonyainak és orvosi gyakorlatának logikus következménye.

A "Rossz vér" ezen átdolgozott kiadásában Jones az elmúlt évtizedben nyomon követi a Tuskegee-tanulmány tragikus következményeit. Az új bevezető elmagyarázza, hogy a Tuskegee-tanulmány miért vált a feketék elnyomásának szimbólumává és az orvosi hanyagság metaforájává, és miért inspirált egy díjnyertes színdarabot, egy Nova különkiadást és egy mozifilmet. Egy új zárófejezet bemutatja, hogy a fekete közösségben a Tuskegee-tanulmány által kiváltott széles körű harag és bizalmatlanság hogyan akadályozta az egészségügyi tisztviselőknek az AIDS elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit a fekete közösségben. A "Bad Blood"-ot Pulitzer-díjra jelölték, és az "N. Y. Times" az év 12 legjobb könyve közé sorolta.