Royal Observer Corps: A RAF „szeme és füle” a II. világháborúban

Olvasói vélemények

A könyv érdekes és informatív beszámolót nyújt a Megfigyelő Hadtest (OC) és a Királyi Megfigyelő Hadtest (ROC) II. világháború alatti munkájáról. Azonban csak a második világháború korszakát tárgyalja, kihagyva a háború utáni és a hidegháborús időszakot, ami néhány olvasónak csalódást okozott. Az olvasás élményének fokozására vizuális segédeszközök, például diagramok és képek használata javasolt.

⬤ Informatív az OC-ről és a ROC-ról a második világháború alatt
⬤ jó érték
⬤ érdekes azok számára, akiknek személyes kapcsolatuk van az alakulathoz
⬤ lebilincselő beszámoló.

⬤ A második világháborúra korlátozódik
⬤ nem foglalkozik a háború utáni vagy hidegháborús tevékenységekkel
⬤ hiányoznak a diagramok és illusztrációk, amelyek javíthatnák a megértést.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Royal Observer Corps: The 'Eyes and Ears' of the RAF in WWII

Könyv tartalma:

A Királyi Megfigyelő Hadtest második világháborúban játszott kulcsfontosságú szerepét túl gyakran háttérbe szorítják a védelmi erők csillogóbb karjai. A szektorállomások csapatai, amelyek a fent dúló harcokat figyelik, valamint a Spitfire-ek és Hurricane-ok, amelyek az ellenséges vadászgépek és bombázók alakzataira csapnak le, könnyen elképzelhető és drámai jeleneteket mutatnak be. A Csatorna fölött közeledő német repülőgépeket észlelő radarállomások és a szektorirányító központok között azonban ott voltak a megfigyelő alakulat kis homokzsákos állásai, amelyek a szárazföld fölötti ellenséges alakulatokat követték.

A Királyi Megfigyelő Hadtest (a "királyi" előtagot 1941-ben hagyták jóvá) létfontosságú láncszemnek bizonyult az Egyesült Királyság védelmének kommunikációs láncában, különösen az angliai csatában, mivel ez volt az egyetlen eszköz az ellenséges repülőgépek követésére, miután azok átlépték a partvonalat. A magasan képzett megfigyelők képesek voltak az ellenséges repülőgépek azonosítására és megszámlálására is, a képernyőn megjelenő jeleket a német gépek tényleges típusává és számává változtatva.

Még azután is, hogy a Luftwaffe fenyegetése az angliai csata és a Blitz után csökkent, a ROC ismét előtérbe került, amikor 1944-ben a V1-esek új rémuralmat nyitottak. Mivel ezeket a kicsi, gyors fegyvereket olyan nehéz volt felderíteni, a RAF vadászirányítói átköltöztek a ROC műveleti helyiségeibe, hogy gyorsabban tudjanak reagálni a V-1 fenyegetésre.

A ROC röviddel a háború után írt hivatalos történetében az alakulatnak a konfliktus során végrehajtott műveleteit részletesen ismertetik. Ez magában foglal egy részt Rudolf Hess utolsó repüléséről, valamint egy olyan részt, amely részletesen bemutatja azoknak a munkáját, akiket a D-napi partraszállás során a hajókon tengeri megfigyelőként alkalmaztak, ahol speciális azonosítási képességeiket a túlságosan elterjedt "baráti tűz" megelőzésére használták.