Royal Observer Corps - A RAF szeme és füle a második világháborúban

Olvasói vélemények

A könyv részletesen bemutatja az Observer Corps (OC) és a Royal Observer Corps (ROC) munkáját a második világháború alatt, értékes betekintést nyújtva az e korszak és e szervezetek tevékenysége iránt érdeklődő olvasóknak. Kritikát kapott azonban azért, mert nem tér ki a háború utáni és a hidegháborús korszakra, és mert hiányoznak belőle az olyan vizuális segédanyagok, mint a diagramok és képek.

Érdekes tartalom az OC és a ROC II. világháború alatti működéséről, tanulási lehetőséget nyújt, a ROC egykori tagjai által nagyra értékelt, jó beszámoló a történelem egy kevésbé ismert aspektusáról.

⬤ A második világháború korszakára korlátozódik, a háború utáni és hidegháborús tevékenységeket kizárja
⬤ kissé száraz a bemutatás
⬤ hiányoznak a diagramok és képek, amelyek javítanák a megértést.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Royal Observer Corps - The Eyes and Ears of the RAF in WWII

Könyv tartalma:

A Királyi Megfigyelő Hadtest második világháborúban játszott kulcsfontosságú szerepét túl gyakran háttérbe szorítják a védelmi erők csillogóbb karjai. A szektorállomások csapatai, amelyek a fent dúló harcokat figyelik, valamint a Spitfire-ek és Hurricane-ok, amelyek az ellenséges vadászgépek és bombázók alakzataira csapnak le, könnyen elképzelhető és drámai jeleneteket mutatnak. A Csatorna fölött közeledő német repülőgépeket észlelő radarállomások és a szektorirányító központok között azonban ott voltak a megfigyelő alakulat kis homokzsákos állásai, amelyek az ellenséges kötelékek szárazföldi követését biztosították.

A Királyi Megfigyelő Hadtest (a "királyi" előtagot 1941-ben hagyták jóvá) létfontosságú láncszemnek bizonyult az Egyesült Királyság védelmének kommunikációs láncában, különösen az angliai csatában, mivel ez volt az egyetlen eszköz az ellenséges repülőgépek követésére, miután azok átlépték a partvonalat. A magasan képzett megfigyelők képesek voltak az ellenséges repülőgépek azonosítására és megszámlálására is, a képernyőn megjelenő jeleket a német gépek tényleges típusává és számává változtatva.

Még azután is, hogy a Luftwaffe fenyegetése az angliai csata és a Blitz után csökkent, a ROC ismét előtérbe került, amikor 1944-ben a V1-esek új rémuralmat nyitottak. Mivel ezeket a kicsi, gyors fegyvereket olyan nehéz volt felderíteni, a RAF vadászirányítói átköltöztek a ROC műveleti helyiségeibe, hogy gyorsabban tudjanak reagálni a V-1 fenyegetésre.

A ROC röviddel a háború után írt hivatalos történetében az alakulatnak a konfliktus során végrehajtott műveleteit részletesen ismertetik. Ez magában foglal egy részt Rudolf Hess utolsó repüléséről, valamint egy olyan részt, amely részletesen bemutatja azoknak a munkáját, akiket a D-napi partraszállás során a hajókon tengeri megfigyelőként alkalmaztak, ahol speciális azonosítási képességeiket a túlságosan elterjedt "baráti tűz" megelőzésére használták.

Ez a történet olyan beszámolót nyújt a ROC-ról, amely ugyanolyan fontos az alakulat működésének megértéséhez, mint amilyen fontosak voltak a megfigyelők az Egyesült Királyság védelmében a második világháború alatt.