Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
A kritikusok elismerését és a kereskedelmi sikereket is kivívó Rushmore - Wes Anderson amerikai alkotó második filmje - 1998-as megjelenésekor gyorsan kultikus klasszikussá vált. A vígjátékba csomagolt, melankolikus felnőtté válás története, a Rushmore a tizenöt éves Max Fischer (Jason Schwartzman) - egy pimasz és koraérett tizenöt éves - útkeresésére összpontosít. A nyugtalan, energikus, küszködő és bizonytalanságát túlkompenzáló Max a lehetséges jövőképek szédítő skáláját járja be, és a helyi acélmágnás, Herman Blume (Bill Murray), az általános iskolai tanárnő, Rosemary Cross (Olivia Williams), valamint egy csomó együttműködő iskolatárs pályájára kerül, akik segítenek neki pazar, filmszármazékokat idéző színdarabok színpadra állításában.
Kristi McKim lenyűgöző tanulmánya a filmről azt állítja, hogy a film címadó felhívása ellenére a sietségre és a túlzásokra (rush/more), a film megkérdőjelezi a perfekcionizmusra való törekvést, és ünnepli a csendes kapcsolatokat, amelyek dacolnak az ilyen szenvedéllyel és gyorsasággal. A Rushmore 's történetének és recepciójának megállapítása után McKim közelről olvassa a Rushmore 's energikus zenei montázsokat a lassabb pillanatokhoz képest, amelyek bevezetik a gyengédséget és a kétértelműséget, egy finomabb formában, mint Max vágy-épített hajtása vagy a műfaji alapú darabok.
Elemzése sürgős korrekciót kínál azzal szemben, amit a kiváltságok kedves portréjának tekinthetünk, amely a status quo hatalmat állandósítja. Kiemelve a Rushmore finomságait, amelyek lágyítják, mérséklik, enyhítik, kiterjesztik és kiegyenlítik a film buzgalmát, a filmet magától a filmtől tanult nagyvonalúsággal olvassa.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)