Sab

Olvasói vélemények

A könyv egy 19. századi romantikus mű, amely a szerelem, a rabszolgaság és a nők jogainak témáit járja körül a gyarmati Kuba kontextusában. Gyönyörű írásmódjáról nevezetes, bár a cselekmény a terjedelmes leírások miatt lassan halad. Míg egyes kritikák dicsérik az irodalmi minőségét és a tematikai relevanciáját, mások kritizálják, hogy rosszul van megírva, vagy a formázási problémák miatt nehezen olvasható.

⬤ Gyönyörűen megírt, élénk leírásokkal
⬤ olyan fontos témákkal foglalkozik, mint a rabszolgaság-ellenesség és a nők jogai
⬤ a 19. századi romantikus irodalomra jellemző érzelmi mélységeket ragadja meg
⬤ a korszak kiemelkedő női szerzőjének jelentős művének tartják.

⬤ A cselekmény lassan halad, ami néhány olvasót elriaszthat
⬤ kritika a rossz írásminőség és a formázási problémák miatt egyes kiadásokban
⬤ egyes fizikai példányok jelzettek és olvashatatlanok, ami befolyásolja az olvasás élményét.

(10 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Gertrudis Gomez de Avellaneda (1814-1873) Kubában született, és életét Spanyolország és a szülősziget között osztotta meg. Eredeti regények, novellák és drámák szerzője, ő írta a Sab (1836-1841) című regényt, amelyet az első kubai regénynek tartanak a sziget rabszolgaságáról.

A Sab cselekménye és mellékszálai modern üzenetet tartalmaznak, mivel Gertrudis Gomez de Avellaneda, aki aktív irodalmi élete során nagyra becsült szerző volt, egy rendkívül romantikus történeten keresztül a szabadság és az egyenlő emberi, valamint női jogok elvét tárja fel és képviseli, olyan üzenetet építve fel, amely ma is érvényes, hiszen a mai világban az emberi jogok nap mint nap erőszakos megsértésének vannak kitéve. A regény első, Spanyolországban megjelent kiadása (1841) a szigetországi gyarmati kormány cenzúrájától szenvedett. La Habanába érkezésekor a példányokat a kubai királyi vámhivatalban lefoglalták, a hivatalos cenzor arra hivatkozva, hogy a mű a sziget rabszolgatartó rendszerét felforgató tanokat fejez ki.

A modern kritika túlnyomó többsége azonban ellenállt annak, hogy ezt az Avellaneda-írást rabszolgaságellenesnek minősítse. E felfogás helyreigazítására törekedve prof.

Ivan A. Schulman előszava az új kiadáshoz kiemeli a szövegbe ágyazott rabszolgaságellenes elemeket, miközben elfogadja, hogy a szerző hangjának provenienciája a központ, vagyis a metropolisz, így beszéde számos olyan aspektust mutat, amely a kubai cukorarisztokrácia rabszolgaságot támogató álláspontjával tekinthető egyezőnek.

Ennek a kettősségnek az eredménye egy kétarcú regény, egy történet tele gondolatokkal és ellentmondásokkal a fajról, a színről, a fehérségről, a rabszolgaságról és a feminizmusról, összefonódva egy mélyen a XIX. századi Kubában gyökerező transzgresszív beszédben.