Sabine Baring-Gould - A vérfarkasok könyve

Olvasói vélemények

A könyv a vérfarkasok mitológiáját és történetét, valamint a különböző kultúrák kapcsolódó folklórját tárja fel. Érdekes mesék és elméletek gyűjteményét mutatja be a likantrópiáról, valamint annak történelmi összefüggéseiről a valós bűnügyekkel és a társadalmi félelmekkel.

Sok olvasó találta a könyvet érdekesnek és tanulságosnak a világ minden tájáról származó vérfarkas-históriákról. Átfogó betekintést nyújt a vérfarkasok időbeli értelmezéseibe, különböző mítoszokat és anekdotákat bemutatva. A könyvet azért is értékelik, mert részletes és jól strukturált, így jó olvasmány a folklór, a mitológia és a kapcsolódó történelmi összefüggések iránt érdeklődők számára.

Több vélemény is megemlítette, hogy a nyelvezetet nehéz lehet követni az elavult nyelvtan és a gyakori helyesírási hibák miatt. Néhány olvasó csalódott volt amiatt, hogy a könyv nem kizárólag a vérfarkasokra összpontosít, hanem számos kapcsolódó témát, például a kísérteteket és a történelmi gyilkosságokat is magában foglalja. Néhányan laposnak találták az egyes mítoszokkal kapcsolatos mélységeket, és csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy egyes kulturális legendák részletes feltárása hiányzik.

(94 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sabine Baring-Gould - The Book of Were-Wolves

Könyv tartalma:

Sabine Baring-Gould 1834. január 28-án született.

A családnak saját kastélya volt Lew Trenchardban, egy háromezer hektáros birtokon, az angliai Devonban. Bibliográfiája hatalmas. Legalább 1200 tétel, köztük az „Onward Christian Soldiers” és a „Now the Day Is Over” című himnuszok.

Gyermekkorának nagy részét európai utazással töltötte a család, és főleg magántanárok tanították, bár két évet a londoni King's College Schoolban, néhány hónapot pedig a Warwick Grammar Schoolban töltött.

Itt kapta el azt a hörgőbetegséget, amely egész életében gyötörte. 1852-ben felvételt nyert a Cambridge-i Egyetemre, ahol 1857-ben Bachelor of Arts, majd 1860-ban Master of Arts fokozatot szerzett a cambridge-i Clare College-ban.

Már 1853-ban elhatározta, hogy felszentelik. Tanulmányai és néhány év tanítás után 1864-ben szentté avatta magát. A nyugat-ridingi Horbury Bridge plébánosa lett.

Itt ismerkedett meg a tizennégy éves Grace Taylorral, egy malommunkás lányával. A következő néhány évben egymásba szerettek. Lelkészük, John Sharp elintézte, hogy Grace rokonoknál éljen Yorkban, hogy megtanulja a középosztálybeli modort.

Baring-Gould eközben átköltözött, és a Thirsk melletti Daltonban lett örökös lelkész. Ő és Grace 1868-ban Wakefieldben kötöttek házasságot.

Házasságuk a nő 48 évvel későbbi haláláig tartott, és a párnak 15 gyermeke született. Baring-Gould 1871-ben az essexi East Mersea plébánosa lett. 1872-ben meghalt az apja, és ő örökölte a családi birtokokat, amelyekhez Lew Trenchard plébánia élő adománya is tartozott.

Amikor 1881-ben megüresedett a hely, elvállalta a tisztséget, így ő lett a plébános és a földesúr is.

Számos regényt írt, szokásos írói állása állva volt, köztük a The Broom-Squire set in the Devil's Punch Bowl (1896), a Mehalah and Guavas, the Tinner (1897), egy szellemtörténetekből álló gyűjteményt, valamint a 16 kötetes The Lives of the Saints (A szentek élete) című regényt. Folklorisztikai tanulmányaiból született a The Book of Were-Wolves (1865), a likantrópiáról szóló, gyakran idézett tanulmány. A középkor különös mítoszai című népszerű műve két részben, 1866-ban és 1868-ban jelent meg.

A könyv huszonnégy fejezetének mindegyike egy-egy középkori babonával, annak változataival és történetével foglalkozik. Grace 1916-ban halt meg. Sírkövére ő vésette: Dimidium Animae Meae („A lelkem fele”).

Sabine Baring-Gould 1924. január 2-án halt meg Lew Trenchardban. Grace mellett temették el.