Sahara: A világ legnagyobb sivatagának rendkívüli története

Olvasói vélemények

A könyv a Szahara átfogó feltárását kínálja, ötvözve a történelmet, a földrajzot, az ökológiát és a szerzők személyes anekdotáit. Célja, hogy megismertesse az olvasókat a sivatag egyedülálló ökoszisztémáival, lakóival és kulturális jelentőségével. Míg sok olvasó lebilincselőnek és informatívnak találta a könyvet, néhányan kritizálták a szerzőket az első kézből származó tapasztalatok hiánya és a ténybeli pontatlanságok miatt.

A könyvet dicsérik lebilincselő és informatív tartalma miatt, amely a természettörténetet emberi történetekkel ötvözi. Számos témát érint, többek között földrajzot, ökológiát és kultúrtörténetet. Az írásmódot élvezetesnek írják le, amely a Szaharával kapcsolatos csodálat és inspiráció érzetét kelti. A fényképek és térképek fokozzák az olvasó megértését, így vizuálisan is vonzó olvasmányt nyújtanak.

A kritikusok pontatlanságokat és a szerzők első kézből származó tapasztalatainak hiányát emelik ki, ami aláássa a könyv hitelességét. Egyes kritikusok úgy vélik, hogy a könyv zavaros leírásokat tartalmaz, és ténybeli hibákat tartalmaz a terminológiát és a földrajzi jellemzőket illetően. Következésképpen nem biztos, hogy azoknak tetszeni fog, akik szigorúan tényszerű vagy gyakorlati útmutatót keresnek.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sahara: The Extraordinary History of the World's Largest Desert

Könyv tartalma:

A Szahara sivatag kiszáradt és élettelennek tűnő szívében a földigiliszták elegendő nedvességet találnak a túléléshez. Négy nagyobb hegyvonulat szakítja meg a dűnék és kavicsos síkságok áramlását, és bizonyos időszakokban vízesések zúdulnak le csúcsaikról. Még a homok is meghökkentő: hatalmas dűnék szinte egyik napról a másikra megjelenhetnek, és ugyanilyen gyorsan el is tűnhetnek. Azt hisszük, hogy ismerjük a Szaharát, a Föld legnagyobb és legszigorúbb sivatagját - mégis tele van meglepetésekkel, amint azt Marq de Villiers a földről és népéről szóló briliáns és megidéző életrajzában feltárja.

"Ha átutaznánk az Egyesült Államokon Bostontól San Diegóig, akkor sem szelnénk át a Szaharát" - írja de Villiers, élénk képet festve erről a legkülönlegesebb helyről. Feltérképezi az atlanti hurrikánok útvonalát, amelyek közül sok az észak-csádi Tibesti-hegységben születik, és lenyűgöző értekezést nyújt a szél által fújt homok fizikájáról és a dűnék kialakulásáról. A sivatag alatt húzódó hatalmas víztartó rétegek kialakulásának krónikája, amelyek némelyike olyan vízzel van feltöltve, amely a modern ember földi megjelenése előtti időkből származik. Csodálkozik a csipkézett hegyeken és a sivatag mélyén található ősi barlangrajzokon, amelyek arról árulkodnak, hogy a Szahara 10 000 évvel ezelőtt zöldellő füves terület volt - ez a ciklus többször is megismétlődött.

De Villiers történetét átszövi a sivatag népeinek és népeinek krónikája: a sivatag északi részén élő berberek és arabok; a déli részén élő fekete-afrikaiak, akiknek ősei a régi Afrika legnagyobb birodalmait népesítették be; és a különleges nomádok - a mórok, a tuaregek (a híres "kék emberek") és a tubuk -, akik ma is a sivatagot hívják otthonuknak. A Szahara a múltbeli utazók ékesszóló írásos vallomásai által megvilágított, ragyogó földrajzi utazás, amely az élet fenségét, rejtélyét és bőségét mutatja be abban, amit a külvilág a Nagy Ürességnek tart.