Értékelés:
Claire Tomalin memoárja lenyűgözően mutatja be életét, kiemelve mind személyes, mind szakmai küzdelmeit és sikereit. Míg sok olvasó értékelte a lebilincselő történetmesélést és a kihívásokkal teli környezetben élő nők életének őszinte ábrázolását, néhányan úgy érezték, hogy a könyvből bizonyos területeken hiányzik a mélység, és időnként beárnyékolja a névsorolvasás.
Előnyök:Magával ragadó írói stílus, lebilincselő élettörténet, érzelmi mélység, inspiráló témák, valamint a személyes és szakmai tapasztalatok gazdag ábrázolása. Több olvasó is megjegyezte, hogy jelentős és elismert életrajzíróként ért el eredményeket.
Hátrányok:Néhány olvasó a hangnemet időnként bizonytalannak vagy átláthatatlannak találta, úgy érezte, hogy a memoárban sok az anekdota mélyebb összefüggések nélkül. Kritika érte a túlzott névsorolvasást, és csalódást okozott azoknak, akik nem ismerik az említett irodalmi személyiségeket.
(122 olvasói vélemény alapján)
Life of My Own
A Sunday Times Top 10 Bestseller Nemzedékének egyik legjobb életrajzírójaként Claire Tomalin hatalmas sikerrel írt nagy regényírókról és költőkről: most a saját életével foglalkozik. Ez a lebilincselő memoár nagyjából egyformán végigkíséri őt a diadalon és a tragédián, szülei katasztrofális házasságától és az azt követő, gyakran nehéz háborús gyermekkorától kezdve egészen a briliáns fiatal újságíróval, Nicholas Tomalinnal kötött házasságáig.
Amikor a férfit háborús tudósítói megbízatás közben megölték, a nőnek kellett felnevelnie négy gyermeküket - és közben saját karrierjét is megalapoznia. Egy lenyűgöző fejlődés intenzív örömeiről ír, miközben London egyik legsikeresebb irodalmi szerkesztőjévé vált, mielőtt felfedezte volna igazi hivatását, az életrajzírói hivatását, és a gyermeke elvesztése miatti nyomasztó gyász mellett.
Az életrajzaira jellemző lendülettel és éleslátással írva Claire Tomalin saját életét tágabb kulturális és politikai kontextusba helyezi, élénken és őszintén ábrázolva az ötvenes-hatvanas években egy nőre nehezedő társadalmi nyomást, és megmutatja, „milyen volt egy európai lánynak a huszadik század közepi Angliában felnőni... akit a gyermekvállalás és az érdemi munka iránti ellentétes vágyak vittek magukkal”.
